13. fejezet

-De kérlek, ne mond el neki.- hogyan magyaráznám ebből ki magamat?
-Rendben. De áruld el nekem, -jól kezdődik.- Mit érzel iránta?
-Semmit. - hogy is tudnám letagadni.
-Engem nem tudsz átverni. Nőből vagyok. 24 éves. Azt hiszem elég sok tapasztalattal rendelkezem ilyen téren.
-Figyelj, és inkább csináld azt, amiért jöttél.
-Jó terelés, okos gyerek vagy. Mikor töltöd a tizenhatot?
-Haha..Nagyon jót nevettem. Tizenhét leszek négy nap múlva.- mint ha nem itt lakna a szomszédban és nem tudná. De legalább most Vele foglalkozik.
-Még mindig undorodsz a vértől?
-Igen. De kibírom.
-Rendben, még nincs késő kimenni.
Közelebb hajol Hozzá, lefertőtleníti azt a cuccot amivel összevarrja a sebet vagy valamit csinál, beleszúrja óvatosan, de nem vigyázott eléggé, így az arcomba fröccsent az élénket pirosló vére. Kész. A gyomrom felmondta a szolgálatot.
-Sajnálom.-suttogom Lisa fülébe, majd kirohanok a WC-re.
Hogy lehetek ekkora balfasz? Pont most hagyom cserben? Miket beszélek? Alex verd ki a fejedből ezeket a gondolataidat! Nem is ismered! Most ha ezt valaki hallaná, biztos hogy skizofrénnek hinne. De igazam van. Vajon ki lehet ez a lány? Olyan ismerős.Visszamegyek a laptopért, egy apró pillantást megengedek magamnak, a fájdalom csak úgy vissza tükröződik a fejéről. Bár szemei csukva vannak. Lehajolok, benyúlok az ágy alá, kiveszem a laptopot, és visszamegyek. Felnyitom a laptopot, beírom a nevét a Googleba.
Ez az a lány. Jézusom. Tudtam én hogy ismerős, együtt kerestük Austinnal az anyagokat a suli újságba. Igaz, én nem voltam benne a szerkesztőségben, de ha egyedül csinálta akkor mindig csúszott vele. Ezért kénytelen voltam segíteni.
-Készen vagyok Alex, bejöhetsz.-bemegyek.
-Adtam neki altatót és fájdalom csillapítót, hogy nyugodtan aludhasson még 1-2 órát. Adnál egy hosszú pólót, hogy ráadhassam?
-Persze hogy adok. - oda megyek a szekrényemhez, és benyúlok a kosaras cuccomért. Az biztos hogy jó lesz rá.
-Fordulj el amíg ráadom. - ezt a pár percet még kibírom, úgy is mindjárt elmegy.
-Kész is vagyok.
-Mivel tartozom?
-Semmivel, csak annyit kérek hogy vigyázz rá. - mondja majd megölel és elindul kifelé.
-Ne téveszd szem elől. Légy a védőangyala.
-Rendben. De kikísérlek. Attól csak nem lesz semmi baja.
Lementünk, még egyszer megölelt, kiengedtem, és elindultam vissza a szobámba. Olyan szép volt, ahogy ott feküdt az én ágyamban. Rápillantottam az órára a falon és eléggé kiakadtam. 23:38. Még jó hogy délután három óra körül jött. De legalább neki már nem kell szenvednie. Ott fekszik az én ágyamon, én pedig fáradt vagyok. Ha befekszek mellé, tuti kicsinál reggel. De konkrétan leszarom. Álmos vagyok! És ez a legkevesebb, azok után hogy semmit  nem mond el magáról. Pláne arról hogy honnan jött, mi történt a lábával. Most kivételesen nem érdekel senkinek a véleménye. Így hát befeküdtem mellé az ágyba. A lábát óvatosan arrébb tettem, mivel keresztben feküdt az ágyon, tisztára mint ha az öcsémet vagy Austint látnám. Azzal az apró különbséggel hogy őket bármikor lerúghatom az ágyról, és akkor visszamásznak, és egész este egymást baszogatjuk csak úgy poénból. De Őt nem. Őt nem bántanám sose. S.O.S. szerelmes lettem egy lányba akiről a nevén és azon kívül hogy egy suliba járunk, semmi mást nem tudok. Vagyis, volt még egy apróság. A húga. Christine. Emlékszem mennyit hallgattam Austintól hogy Chris így meg úgy, és hogy ő mennyire szereti, és mindent megtenne érte. Mindig csak hallgattam őt. De most már értem is hogy miért kötődött annyira hozzá és hogy hogy volt képes egy 10 perces találkozásról egy órán át beszélni. Egy nap Chris el nem ment. Onnantól kezdve mindennek vége volt. Akkor már ritkábban hülyültünk, mert mindenről csak Ő jutott az eszébe. Nem töltöttünk fel több közös videót egy darabig a Youtubera se már. Akkor kezdett el pszichológushoz járni, énekelni, befordulni. De aztán eltelt rengeteg idő, és már nem foglalkozott vele annyit, újra lejártunk kosarazni, deszkázni, hülyülni. Ahogy ezeken a dolgokon gondolkoztam, egyre fáradtabb lettem. Nem aludhatok el, ki kell használnom minden másodpercét annak hogy itt van mellettem.