11.fejezet.

Igyekszem innentől egyre hosszabb részeket írni, hogy mindenkinek megfeleljek.♥♥Nagyon szépen köszönöm hogy minden hibát elfogadva még mindig van olyan aki olvassa a 16. fejezetnél is. Nem is tudom hogy erre még miért nem gondoltam. Sajnálom....Ja és ahogy észre vettem a napokban, a szereplőket sem tettem ki. De béna vagyok. Hogy ha valaki nem tudná esetleg hogy valamelyik karakter hogy néz ki, vagy túl kevés (ami előfordulhat) információja van mert nem írok elég részletesen, az írjon egy komit, és akkor teszek fel róluk bővebbet.
Nagyon sok puszi mert #szeretemazolvasoimat.


-Meg van?
-A kulcs meg van, de van egy kis problémánk.
-Mi?
-Beakadt a gyűrűm!
-Akkor vedd le és szállj ki a zsebemből.
-De nem megy.
-Nagyszerű!
-Nekem mondod? Azt hiszik hogy valami prostituált vagyok..
-Ha ez megnyugtat akkor a leggyönyörűbb prosti.
-Hé' Alex! Én is beszállhatok? -mondja egy srá
-Nem Austin! Kérlek most menj el!-Austin?!
-Mit keres itt Austin? Ő meghalt nem?
-Hogy mi? Csak amnéziás. - mondja.
-De én megöltem amikor beverte a fejét akkor láttam hogy vérzik.
-Mit csináltál?-mondja majd hirtelen ledob.
-Áúúú. Basszus megértem hogy mérges vagy de. A lábam. - ilyen nincs.bosszúból eltöri a lábamat?
-Sajnálom. De te vagy a lány a hírekből? Te miattad ment tönkre Austin karrierje?-kiáltja, majd feldúltságomban kirántom a kezemet a farzsebéből, aminek köszönhetően a farzsebe elszakad, és kilátszik a fekete alapon pink pöttyös alsója.
-A balszerencse áradása. Mindent neked köszönhetek. A nadrágomat és azt is hogy a legjobb barátom félig autista. Frankó.-kirántja a kezemből a kulcsot. És kinyitja az ajtót.
-Befele!
-Miért? Szinte mindent tönkre teszek.
-Mindent tudni akarok! Még jó hogy a szomszédban lakik egy doktornő.-mondja, majd ismételten felemel és bevisz a lakásba.fel az emeletre. A középső szobába. A saját szobájába. Tyű-ha.
-Mennyi gördeszkád van? Csak mert ahogy látom itt egy egész erdő a szobádban plusz egy kosárlabda gyár.
-Ilyen bókot se hallottam még. Itt az ágyam, leteszlek, mert már zsibbad a kezem és úgy is lepedőt kell cserélnem.-lerak, majd egy gyors puszit adok  az arcára, aminek következtében elrántja a fejét, és bemegy a saját fürdőszobájába. Ha jól hallom a doktornővel beszél. Perceken belül ideér.
-Kettő perc és itt van. Addig rendbe szedem magam.
-Rendben.
Majd neki áll előttem vetkőzni. Jézusom, a szívem csak úgy kalapál, mindjárt kiugrik. A fehér gatyától megszabadulva áll nekem háttal. A látvány , az a látvány ami elém tárul valami hihetetlen. A lábai, na ilyen nekem sose lesz. Lehet hogy szólnom kéne neki hogy látom őt, mert már veszi le a felsőét.
-Alex, figyelj, ne forduljak el?
-Meg is feledkeztem rólad bocsi. mindjárt átmegyek a fürdőszobába ha zavar.
-Nem zavar. Csak tudod, még nem nagyon volt "pasim" szóval kicsit zavarba ejtő ez a látvány.-mondom egy kicsit elpirulva. Gyorsan kiránt egy kulcsot a fiókjából, majd elindul a fürdőbe, de még megfordul.
-Gyorsan letusolok. Te nem akarsz?
-Persze, egy komplett erdő van a combomba gyökerezve.
-Segítsek? - mondja egy pimasz mosoly kíséretében.
-Persze, hozd a láncfűrészt és vágd ki a fákat.
-Én nem pont erre a variációra gondoltam.-mondja még mindig azzal a kis szemtelen mosolyával.
-Mindegy, elmegyek gyorsan pancsolni, mert már dögszagom van.-nem is igaz! Ha ő most büdös akkor én nem is tudom elképzelni a jó illatát. Megnyitotta a zuhanyt ha jól hallottam.
-Figyu, most ne ijedj meg, de elfelejtettem behozni tiszta ruhát. Megtennéd hogy...?
-Neem.-Ezt nem gondolhatta komolyan.
-Már végeztem, törölközőben vagyok, a boxer az alsó fiókban van a fehér szekrényben. Válassz egyet és hozd be.- Uramatyám! Látni fogom a felső testét is! Hát én kiégek. Oda megyek a fiókhoz. Szín szerint vannak. Fura. Elkezdek keresgélni. Találok egy fekete Kiss My Assosat a feliratosak között. Elindulok a fürdő felé, de amikor hozzá érek a hideg kilincshez, megtorpanok.
-Rajtad van már a törölköző?
-Persze,  de behoznád ? Ígérem semmi olyat nem látsz amit nem kéne!
-Bemegyek. -mély levegőt veszek eltakarom a szemeit és benyitok.
-Tessék itt van! -nyújtom felé. Elveszi. Elindulok kifelé, majd magához ránt. Háttat vagyok neki. Érzem ahogy a kockás hasa az én hátamhoz tapad. Megfordulok, a kezem még mindig a szemem előtt van.
-Alex, fáj a lábam. Ne csináld ezt, most ne!
-Ki tudja lesz-e  legközelebb ? - magához húz, majd megcsókol. Hirtelen ért, ellöktem magamtól. Majd amilyen gyorsan engedte  a fa a lábamban, olyan gyorsan elindultam kifelé, le a lépcsőn, de amikor oda értem, akkor csöngettek.
-Nyitom!-kiabálja Alex bentről. Lehet hogy belenyugodott. Hisz még nem is ismerjük egymást.
-Maradj itt! Menj vissza a szobámba ha tudsz!-szinte suttogja , majd elsuhan mellettem.
-Nem vagyok autista!-ordítom. Azután kicsit csillapodott érzelmekkel vissza indulok a szobájába.