Úgy volt hogy nem folytatom a blogot, de személyes kérésre még egy darabig viszem. Legyetek jók, jó olvasást. ♥♥
U.i.: Még mindig keresek olyat aki tud fejlécet készíteni, mert már kb. egy hónapja várom az egyik oldalról. -.-"
*Alex szemszöge*
Mindent össze szedtem, csak hogy be legyen rám panasza. Beálltam a zuhanykabinba és magamra engedtem a vizet. Szinte égette a bőrömet. Nem tudok mit tenni az ellen hogy szeretem. Ez az érzés más mint amit eddig éreztem a lányok iránt. Ha kellene egy nap, biztos feláldoznám az életemet érte, csak hogy Ő biztonságban legyen.
-Hol van a mosdó?
-Itt bent.
-Inkább magam alá vizelek mint hogy bemenjek hozzád.
Ez marha kedves volt. Kilépek a zuhanyzóból és megtörlöm magamat.
-Alex, befogok pisilni nem érted?
-De, persze hogy értem. Sietek.
Esküszöm, mint ha valami fogyatékos lennék. Felöltözök, befújom magamat dezodorral.
-Készen vagyok.
-Végre.-mondja, majd szinte feltépi az ajtót.
-Kimennél?
-Nem, leülök a csempére, és azt fogom nézni ahogy vizelsz.
-Jajj, de vicces vagy.- kimegyek, majd egyszer csak kattan a kulcs a zárban.
-Ugye tudod hogy csak poénból mondtam, nem kell bezárkóznod.
-Persze. De nem vagyok benne biztos hogy...
-Mindegy, inkább hagyjuk.
*Lisa szemszöge*
Most hogy egyedül vagyok egy kicsit, elkezdhetek gondolkozni azon hogy hogyan "szökjek" meg Alextől. Ha csak úgy itt hagynám? Áhh, abba belehalnék. Milyen ürüggyel tudnék ellógni? Lehet hogy megvárom amíg elalszik. De nem tehetem ezt vele, Ő nem érdemli meg. Azonnal kell beszélnem Harryvel mert ő biztosan tud majd segíteni.
-Kész vagyok.-mondom, majd egy gyors mozdulattal kinyitom az ajtót. Pontosabban kinyitnám. De ahogy fordítottam el a kulcsot a zárban, az beletört.
-Basszus, Alex! Van itt bent kulcs?
-Nincs, miért? Itt felejtetted kint?
-Nem éppen. Beletört a zárba ez a szar. Mit csináljak?
-Maradj nyugodt és nyisd ki az ablakot!
-Mi-mi-minek?! Csak nem akarsz átmászni? Tisztában vagy vele hogy a másodikon vagyunk egy kertes házban, minimálisan vékony ablakpárkánnyal, és ha leesel akkor meghalsz?
-Igen. De csináld azt amit mondok!
Hát jó, kinyitom az ablakot óvatosan, mielőtt még azt is elrontanám. Kihajolok. Ez az ostoba tényleg átmászik. Ez nevetséges. Inkább hátrébb megyek.
-Lisa !- ordítja, mire én oda ugrok az ablakhoz.
-Jézusom jól vagy?- megcsúszott valamin, és most a párkányba kapaszkodik.
-Minden rendben, csak húzz be!- neki álok szerencsétlenkedni. Vagyis behúzni.Nagy nehezen sikerül valahogy berángatnom, de ahogy nyúlok a kezei után, egy pillanatra megcsúszik, és fent akad egy kiálló valamin. Besegítem, majd konstatálom, hogy a pólója kicsit nagyon szét van szakadva.
-Minden rendben?
-Persze, csak a pólómnak lett baja. Nem zavar ha leveszem?
-Nem. - Miket beszélek? Ha ő most leveszi, én nem tudom megállni hogy ne bámuljam.
2013. szeptember 17., kedd
2013. augusztus 31., szombat
14. fejezet
*Lisa szemszöge*
Annyira fáj a fejem. Rápillantok az órára, és döbbenten veszem észre hogy 11:11 van. Mikor feküdtem le aludni? Fordulnék meg, de hirtelen belém hasít a fájdalom. Vagyis, biztos hogy a fájdalom volt az? Elfordítom a fejemet. Mit keres itt és miért fekszek egy ágyban vele? Olyan mesébe illő ez az egész. Meddig feküdhetek vajon még mellette?
- Alex - súgom a fülébe.
De nem mozdul. Pedig jó lenne, mert az imént nem a fájdalmat éreztem a derekamon, hanem a kezeit, ahogy megfordultam. Ezzel semmi baj nem lenne , csak pont ott ahol fog, ott nagyon szúr. Olyan helyes ahogy alszik. Fehér pólóban van, aminek már szimplán a tapintása rohadtul bejön. Félmosolyra van húzva a szája, a haja ötven millió felé áll. És ami a legfontosabb, az az hogy a meleg és puha kezei az én derekamon pihennek. Teljesen olyan mint ha az én őrangyalom lenne. A tegnapi napi emlék foszlányok után nagyon jó érzés volt így ébredni. Borzalmas a "műtétre" gondolni. csak az az égető érzés van bennem még mindig, ami teljesen abban a hitben tartott fogva, hogy meghaltam. De lehet hogy a mennyországban vagyok. Bár, akkor a húgom mellett ébredtem volna, nem pedig a világ leghelyesebb fiúja mellett. Szörnyű bele gondolni hogy még barátság sem lehet köztünk. Ő biztos hogy nem így tekint majd rám, ha megtudja az igazat. Nagy kár, most már értem mit érzett a húgom Christine amikor Austinról beszélt órák hosszát. Már kezdek emlékezni is erre a srácra. Alex is volt fent nálunk egy párszor amikor elkísérte Austint. De sose beszélgettem velük olyan sokat, egy pár szia, hello, mizu, hogy vagy, hol a húgodon kívül szinte semmit. Nagy kár. Előbb is észre vehettem volna, ahelyett hogy egyfolytában arra figyeltem hogy a húgomnak minden tökéletesen alakuljon. Lekéstem. Szerencsére most van alkalmam helyre hozni a dolgokat. Ahogy ránézek valami okból kifolyólag sikítani tudnék, szimplán a kinézete miatt megfagy bennem minden. Ásít, majd felém fordítja a fejét, a szeme még mindig csukva van. Gyorsan megpróbálom lecsukni a szemeimet, és úgy csinálni mint aki még mindig alszik. Kicsit hunyorítok, félrefordítom a fejemet, hogy a hajam eltakarja a szememet, de úgy hogy egy kicsit még kilássak alóla. A szemeim még mindig csukva vannak, hallom a levegő vételeit. Lassú, pont mint amikor aludt. Még egyet ásít, majd leveszi rólam a kezeit. Az arcomat megsimogatja, amitől a hideg kiráz, legszívesebben magamhoz húznám és hosszasan megcsókolnám, nem úgy mint a legelső alkalommal. Jó reggelt, suttogja halkan a fülembe, majd mikor észre veszi hogy "mélyen alszok" még mindig, akkor közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra, és vissza fekszik mellém. Egy darabig még engem néz, még jó hogy nem tud róla hogy mindent látok. Majd hirtelen meg csörren a telefonja, de kinyomja, és arrébb dobja a szoba másik felébe. Én, mint aki most ébredt, a hajamat kiszedem a szemeim elől, és...a látvány ami fogad, szívdöglesztő. Mindjárt elájulok.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Fáj még a lábad?
- Neked is, nagyon jól, elég kényelmes az ágyad, csak nem értem mit keresünk mi egy ágyban. ( És hogy te miért vagy ilyen szexi ) A lábam, a lábam konkrétan már nem fáj. ( Most a szívem )
-Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni, nehogy valami bajod essen. - tessék, mondtam hogy Ő az őrangyalom.
-Emily adta rád a ruhát. Ne ijedj meg! Elmegyek zuhanyozni ha nem haragszol meg, te is nyugodtan zuhanyozhatsz, ha akarsz.
-Nyugodtan menj, de most mindent vigyél be magaddal. - mondom , majd megpróbálok magamra erőltetni én is egy olyan szexi félmosolyt.
Sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett, ígérem a következő hosszabb lesz, de már rég jelentkeztem, és az internet is szakadozik. Köszönöm hogy elolvastad.
Annyira fáj a fejem. Rápillantok az órára, és döbbenten veszem észre hogy 11:11 van. Mikor feküdtem le aludni? Fordulnék meg, de hirtelen belém hasít a fájdalom. Vagyis, biztos hogy a fájdalom volt az? Elfordítom a fejemet. Mit keres itt és miért fekszek egy ágyban vele? Olyan mesébe illő ez az egész. Meddig feküdhetek vajon még mellette?
- Alex - súgom a fülébe.
De nem mozdul. Pedig jó lenne, mert az imént nem a fájdalmat éreztem a derekamon, hanem a kezeit, ahogy megfordultam. Ezzel semmi baj nem lenne , csak pont ott ahol fog, ott nagyon szúr. Olyan helyes ahogy alszik. Fehér pólóban van, aminek már szimplán a tapintása rohadtul bejön. Félmosolyra van húzva a szája, a haja ötven millió felé áll. És ami a legfontosabb, az az hogy a meleg és puha kezei az én derekamon pihennek. Teljesen olyan mint ha az én őrangyalom lenne. A tegnapi napi emlék foszlányok után nagyon jó érzés volt így ébredni. Borzalmas a "műtétre" gondolni. csak az az égető érzés van bennem még mindig, ami teljesen abban a hitben tartott fogva, hogy meghaltam. De lehet hogy a mennyországban vagyok. Bár, akkor a húgom mellett ébredtem volna, nem pedig a világ leghelyesebb fiúja mellett. Szörnyű bele gondolni hogy még barátság sem lehet köztünk. Ő biztos hogy nem így tekint majd rám, ha megtudja az igazat. Nagy kár, most már értem mit érzett a húgom Christine amikor Austinról beszélt órák hosszát. Már kezdek emlékezni is erre a srácra. Alex is volt fent nálunk egy párszor amikor elkísérte Austint. De sose beszélgettem velük olyan sokat, egy pár szia, hello, mizu, hogy vagy, hol a húgodon kívül szinte semmit. Nagy kár. Előbb is észre vehettem volna, ahelyett hogy egyfolytában arra figyeltem hogy a húgomnak minden tökéletesen alakuljon. Lekéstem. Szerencsére most van alkalmam helyre hozni a dolgokat. Ahogy ránézek valami okból kifolyólag sikítani tudnék, szimplán a kinézete miatt megfagy bennem minden. Ásít, majd felém fordítja a fejét, a szeme még mindig csukva van. Gyorsan megpróbálom lecsukni a szemeimet, és úgy csinálni mint aki még mindig alszik. Kicsit hunyorítok, félrefordítom a fejemet, hogy a hajam eltakarja a szememet, de úgy hogy egy kicsit még kilássak alóla. A szemeim még mindig csukva vannak, hallom a levegő vételeit. Lassú, pont mint amikor aludt. Még egyet ásít, majd leveszi rólam a kezeit. Az arcomat megsimogatja, amitől a hideg kiráz, legszívesebben magamhoz húznám és hosszasan megcsókolnám, nem úgy mint a legelső alkalommal. Jó reggelt, suttogja halkan a fülembe, majd mikor észre veszi hogy "mélyen alszok" még mindig, akkor közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra, és vissza fekszik mellém. Egy darabig még engem néz, még jó hogy nem tud róla hogy mindent látok. Majd hirtelen meg csörren a telefonja, de kinyomja, és arrébb dobja a szoba másik felébe. Én, mint aki most ébredt, a hajamat kiszedem a szemeim elől, és...a látvány ami fogad, szívdöglesztő. Mindjárt elájulok.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Fáj még a lábad?
- Neked is, nagyon jól, elég kényelmes az ágyad, csak nem értem mit keresünk mi egy ágyban. ( És hogy te miért vagy ilyen szexi ) A lábam, a lábam konkrétan már nem fáj. ( Most a szívem )
-Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni, nehogy valami bajod essen. - tessék, mondtam hogy Ő az őrangyalom.
-Emily adta rád a ruhát. Ne ijedj meg! Elmegyek zuhanyozni ha nem haragszol meg, te is nyugodtan zuhanyozhatsz, ha akarsz.
-Nyugodtan menj, de most mindent vigyél be magaddal. - mondom , majd megpróbálok magamra erőltetni én is egy olyan szexi félmosolyt.
Sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett, ígérem a következő hosszabb lesz, de már rég jelentkeztem, és az internet is szakadozik. Köszönöm hogy elolvastad.
2013. augusztus 28., szerda
13. fejezet
-De kérlek, ne mond el neki.- hogyan magyaráznám ebből ki magamat?
-Rendben. De áruld el nekem, -jól kezdődik.- Mit érzel iránta?
-Semmit. - hogy is tudnám letagadni.
-Engem nem tudsz átverni. Nőből vagyok. 24 éves. Azt hiszem elég sok tapasztalattal rendelkezem ilyen téren.
-Figyelj, és inkább csináld azt, amiért jöttél.
-Jó terelés, okos gyerek vagy. Mikor töltöd a tizenhatot?
-Haha..Nagyon jót nevettem. Tizenhét leszek négy nap múlva.- mint ha nem itt lakna a szomszédban és nem tudná. De legalább most Vele foglalkozik.
-Még mindig undorodsz a vértől?
-Igen. De kibírom.
-Rendben, még nincs késő kimenni.
Közelebb hajol Hozzá, lefertőtleníti azt a cuccot amivel összevarrja a sebet vagy valamit csinál, beleszúrja óvatosan, de nem vigyázott eléggé, így az arcomba fröccsent az élénket pirosló vére. Kész. A gyomrom felmondta a szolgálatot.
-Sajnálom.-suttogom Lisa fülébe, majd kirohanok a WC-re.
Hogy lehetek ekkora balfasz? Pont most hagyom cserben? Miket beszélek? Alex verd ki a fejedből ezeket a gondolataidat! Nem is ismered! Most ha ezt valaki hallaná, biztos hogy skizofrénnek hinne. De igazam van. Vajon ki lehet ez a lány? Olyan ismerős.Visszamegyek a laptopért, egy apró pillantást megengedek magamnak, a fájdalom csak úgy vissza tükröződik a fejéről. Bár szemei csukva vannak. Lehajolok, benyúlok az ágy alá, kiveszem a laptopot, és visszamegyek. Felnyitom a laptopot, beírom a nevét a Googleba.
Ez az a lány. Jézusom. Tudtam én hogy ismerős, együtt kerestük Austinnal az anyagokat a suli újságba. Igaz, én nem voltam benne a szerkesztőségben, de ha egyedül csinálta akkor mindig csúszott vele. Ezért kénytelen voltam segíteni.
-Készen vagyok Alex, bejöhetsz.-bemegyek.
-Adtam neki altatót és fájdalom csillapítót, hogy nyugodtan aludhasson még 1-2 órát. Adnál egy hosszú pólót, hogy ráadhassam?
-Persze hogy adok. - oda megyek a szekrényemhez, és benyúlok a kosaras cuccomért. Az biztos hogy jó lesz rá.
-Fordulj el amíg ráadom. - ezt a pár percet még kibírom, úgy is mindjárt elmegy.
-Kész is vagyok.
-Mivel tartozom?
-Semmivel, csak annyit kérek hogy vigyázz rá. - mondja majd megölel és elindul kifelé.
-Ne téveszd szem elől. Légy a védőangyala.
-Rendben. De kikísérlek. Attól csak nem lesz semmi baja.
Lementünk, még egyszer megölelt, kiengedtem, és elindultam vissza a szobámba. Olyan szép volt, ahogy ott feküdt az én ágyamban. Rápillantottam az órára a falon és eléggé kiakadtam. 23:38. Még jó hogy délután három óra körül jött. De legalább neki már nem kell szenvednie. Ott fekszik az én ágyamon, én pedig fáradt vagyok. Ha befekszek mellé, tuti kicsinál reggel. De konkrétan leszarom. Álmos vagyok! És ez a legkevesebb, azok után hogy semmit nem mond el magáról. Pláne arról hogy honnan jött, mi történt a lábával. Most kivételesen nem érdekel senkinek a véleménye. Így hát befeküdtem mellé az ágyba. A lábát óvatosan arrébb tettem, mivel keresztben feküdt az ágyon, tisztára mint ha az öcsémet vagy Austint látnám. Azzal az apró különbséggel hogy őket bármikor lerúghatom az ágyról, és akkor visszamásznak, és egész este egymást baszogatjuk csak úgy poénból. De Őt nem. Őt nem bántanám sose. S.O.S. szerelmes lettem egy lányba akiről a nevén és azon kívül hogy egy suliba járunk, semmi mást nem tudok. Vagyis, volt még egy apróság. A húga. Christine. Emlékszem mennyit hallgattam Austintól hogy Chris így meg úgy, és hogy ő mennyire szereti, és mindent megtenne érte. Mindig csak hallgattam őt. De most már értem is hogy miért kötődött annyira hozzá és hogy hogy volt képes egy 10 perces találkozásról egy órán át beszélni. Egy nap Chris el nem ment. Onnantól kezdve mindennek vége volt. Akkor már ritkábban hülyültünk, mert mindenről csak Ő jutott az eszébe. Nem töltöttünk fel több közös videót egy darabig a Youtubera se már. Akkor kezdett el pszichológushoz járni, énekelni, befordulni. De aztán eltelt rengeteg idő, és már nem foglalkozott vele annyit, újra lejártunk kosarazni, deszkázni, hülyülni. Ahogy ezeken a dolgokon gondolkoztam, egyre fáradtabb lettem. Nem aludhatok el, ki kell használnom minden másodpercét annak hogy itt van mellettem.
2013. augusztus 27., kedd
12.fejezet
Bemegyek, és az ajtót becsapom magam után, jelezve hogy rohadtul idegesít ez az egész helyzet. Miért? Miért indultam el? Miért nem haltam meg ott , akkor amikor kellet? Csak legyen vége ennek az egésznek. Legyen minden a régi. A gondolat menetemet egyszer csak három apró kopogás szakítja félbe.
-Lenyugodtál?-kérdi Alex.
-Attól függ. Csillapodtak a hormonjaid?
-Ez gonosz volt.
Lassan kinyílik az ajtó. Én az ágyon ülök, lábamat lefelé lógatva. Végre ideért ez a nő is. Már azon gondolkodtam hogy levágom a lábamat. Elég érdekesen fest. Derékig érő szőke haj, fekete egybe ruha, fekete bebújós balett cipő, gyönyörű vonások, zöld szem. Tuti hogy orvost hívott és nem telefonált férre egy szex shopnak?
-Emily vagyok.-mondja, majd elég irritálóan végig mér.
-Én pedig
-Az öcsém barátnőjének a nővére.-mondja Alex, félbeszakítva engem. Ezek szerint van testvére.
-Mond, mi történt a lábaddal? Borzalmasan néz ki. Alex, megtennéd nekem hogy kimész, és ide adod a szobád kulcsát?
-Persze, de minek?
-Nem szeretném hogy lásd a testvéred barátnőjét fehérneműben. - mondja az idegesítően vékony, nyálas hangján.
-Milyen nagy kár.- mondja, majd megvillantja szívdöglesztő mosolyát. Direkt csinálja. Biztos vagyok benne. Még utoljára rám néz, kiveszi a zsebéből a kulcsot, leteszi mellém, majd kimegy. A nő elveszi és bezárja az ajtót.
-Akkor álljunk neki! Kérlek vedd le a nadrágodat, ha tudod. De ha nem megy, akkor segítek. Vagy ha ragaszkodsz hozzá behívhatjuk Don Huant is. - Még csak az kéne nekem. Óvatosan lehámozom magamról az övet, majd mikor próbálok lehajolni hogy lehámozzam a nadrágot, amikor hátra esek, a pólóm beakad a fadarab egy apró részébe, így a pólóm elszakad . Fenomenális. Miért ül itt ha nem segít?
-Segítenél? Vagy jó nézni ahogy szerencsétlenkedem?
-Persze, csak kérned kellett volna.- Elkezdi óvatosan lehúzni a nadrágomat. Még jó hogy egy rövid fekete van rajtam. De a luk, amibe az öv volt belefűzve beakad a fába, és sikeresen kettévágja a combomat.
--Éget! Éget! Éget! Arghhhh! -kiáltom. Jézusom. Dől a vér a lábamból. Most tuti meghalok. Ezt a fájdalmat már nem bírom.
-Nyugodj meg! -mondja, majd előránt egy tűt, és belém döfi, abban a pillanatban hirtelen minden elsötétült. Mint ha meg szűntem volna létezni. Viszlát. Itt a vég.
*Alex szemszöge*
Vajon mi a francot csinálhatnak bent? Hiába járkálok itt kint.
-Éget! Éget! Éget! Arghhhh! - hallom bentről. Ez ő volt. Nem bírom ki hogy innen hallgassam a kiáltásait. Még mindig itt visszhangzik minden eddig kiejtett szava. Nem is ismerem. De olyan mint ha mindig vele lettem volna. Egy sikítás hallatszik bentről. Ennyi. Még jó hogy van pótkulcsom az öcsém miatt.Kinyitom az ajtót. Emily épp akkor szúrt belé egy tűt.
-Menj ki!-mondja.
-Most kapott altatót, és érzéstelenítőt. Nem örülne hogy ha látnád ahogy levágom róla a nadrágját, eltávolítom a fadarabot, ami kérdéses okok miatt nehezíti az életét szegény kislánynak. És legfőképpen azt sem szeretném, hogy ha látnád ahogy össze varrom a sebeit.
-Nem érdekel. Felőlem akár fel is boncolhatja, csak szeretném érezni hogy biztonságban van, mert ki tudja miken ment keresztül eddig.
-Rendben, ülj le, és fordulj el, ha bent akarsz maradni. Szeretnéd fogni a kezét?
-Lenyugodtál?-kérdi Alex.
-Attól függ. Csillapodtak a hormonjaid?
-Ez gonosz volt.
Lassan kinyílik az ajtó. Én az ágyon ülök, lábamat lefelé lógatva. Végre ideért ez a nő is. Már azon gondolkodtam hogy levágom a lábamat. Elég érdekesen fest. Derékig érő szőke haj, fekete egybe ruha, fekete bebújós balett cipő, gyönyörű vonások, zöld szem. Tuti hogy orvost hívott és nem telefonált férre egy szex shopnak?
-Emily vagyok.-mondja, majd elég irritálóan végig mér.
-Én pedig
-Az öcsém barátnőjének a nővére.-mondja Alex, félbeszakítva engem. Ezek szerint van testvére.
-Mond, mi történt a lábaddal? Borzalmasan néz ki. Alex, megtennéd nekem hogy kimész, és ide adod a szobád kulcsát?
-Persze, de minek?
-Nem szeretném hogy lásd a testvéred barátnőjét fehérneműben. - mondja az idegesítően vékony, nyálas hangján.
-Milyen nagy kár.- mondja, majd megvillantja szívdöglesztő mosolyát. Direkt csinálja. Biztos vagyok benne. Még utoljára rám néz, kiveszi a zsebéből a kulcsot, leteszi mellém, majd kimegy. A nő elveszi és bezárja az ajtót.
-Akkor álljunk neki! Kérlek vedd le a nadrágodat, ha tudod. De ha nem megy, akkor segítek. Vagy ha ragaszkodsz hozzá behívhatjuk Don Huant is. - Még csak az kéne nekem. Óvatosan lehámozom magamról az övet, majd mikor próbálok lehajolni hogy lehámozzam a nadrágot, amikor hátra esek, a pólóm beakad a fadarab egy apró részébe, így a pólóm elszakad . Fenomenális. Miért ül itt ha nem segít?
-Segítenél? Vagy jó nézni ahogy szerencsétlenkedem?
-Persze, csak kérned kellett volna.- Elkezdi óvatosan lehúzni a nadrágomat. Még jó hogy egy rövid fekete van rajtam. De a luk, amibe az öv volt belefűzve beakad a fába, és sikeresen kettévágja a combomat.
--Éget! Éget! Éget! Arghhhh! -kiáltom. Jézusom. Dől a vér a lábamból. Most tuti meghalok. Ezt a fájdalmat már nem bírom.
-Nyugodj meg! -mondja, majd előránt egy tűt, és belém döfi, abban a pillanatban hirtelen minden elsötétült. Mint ha meg szűntem volna létezni. Viszlát. Itt a vég.
*Alex szemszöge*
Vajon mi a francot csinálhatnak bent? Hiába járkálok itt kint.
-Éget! Éget! Éget! Arghhhh! - hallom bentről. Ez ő volt. Nem bírom ki hogy innen hallgassam a kiáltásait. Még mindig itt visszhangzik minden eddig kiejtett szava. Nem is ismerem. De olyan mint ha mindig vele lettem volna. Egy sikítás hallatszik bentről. Ennyi. Még jó hogy van pótkulcsom az öcsém miatt.Kinyitom az ajtót. Emily épp akkor szúrt belé egy tűt.
-Menj ki!-mondja.
-Most kapott altatót, és érzéstelenítőt. Nem örülne hogy ha látnád ahogy levágom róla a nadrágját, eltávolítom a fadarabot, ami kérdéses okok miatt nehezíti az életét szegény kislánynak. És legfőképpen azt sem szeretném, hogy ha látnád ahogy össze varrom a sebeit.
-Nem érdekel. Felőlem akár fel is boncolhatja, csak szeretném érezni hogy biztonságban van, mert ki tudja miken ment keresztül eddig.
-Rendben, ülj le, és fordulj el, ha bent akarsz maradni. Szeretnéd fogni a kezét?
2013. augusztus 25., vasárnap
11.fejezet.
Igyekszem innentől egyre hosszabb részeket írni, hogy mindenkinek megfeleljek.♥♥Nagyon szépen köszönöm hogy minden hibát elfogadva még mindig van olyan aki olvassa a 16. fejezetnél is. Nem is tudom hogy erre még miért nem gondoltam. Sajnálom....Ja és ahogy észre vettem a napokban, a szereplőket sem tettem ki. De béna vagyok. Hogy ha valaki nem tudná esetleg hogy valamelyik karakter hogy néz ki, vagy túl kevés (ami előfordulhat) információja van mert nem írok elég részletesen, az írjon egy komit, és akkor teszek fel róluk bővebbet.
Nagyon sok puszi mert #szeretemazolvasoimat.
-Meg van?
-A kulcs meg van, de van egy kis problémánk.
-Mi?
-Beakadt a gyűrűm!
-Akkor vedd le és szállj ki a zsebemből.
-De nem megy.
-Nagyszerű!
-Nekem mondod? Azt hiszik hogy valami prostituált vagyok..
-Ha ez megnyugtat akkor a leggyönyörűbb prosti.
-Hé' Alex! Én is beszállhatok? -mondja egy srá
-Nem Austin! Kérlek most menj el!-Austin?!
-Mit keres itt Austin? Ő meghalt nem?
-Hogy mi? Csak amnéziás. - mondja.
-De én megöltem amikor beverte a fejét akkor láttam hogy vérzik.
-Mit csináltál?-mondja majd hirtelen ledob.
-Áúúú. Basszus megértem hogy mérges vagy de. A lábam. - ilyen nincs.bosszúból eltöri a lábamat?
-Sajnálom. De te vagy a lány a hírekből? Te miattad ment tönkre Austin karrierje?-kiáltja, majd feldúltságomban kirántom a kezemet a farzsebéből, aminek köszönhetően a farzsebe elszakad, és kilátszik a fekete alapon pink pöttyös alsója.
-A balszerencse áradása. Mindent neked köszönhetek. A nadrágomat és azt is hogy a legjobb barátom félig autista. Frankó.-kirántja a kezemből a kulcsot. És kinyitja az ajtót.
-Befele!
-Miért? Szinte mindent tönkre teszek.
-Mindent tudni akarok! Még jó hogy a szomszédban lakik egy doktornő.-mondja, majd ismételten felemel és bevisz a lakásba.fel az emeletre. A középső szobába. A saját szobájába. Tyű-ha.
-Mennyi gördeszkád van? Csak mert ahogy látom itt egy egész erdő a szobádban plusz egy kosárlabda gyár.
-Ilyen bókot se hallottam még. Itt az ágyam, leteszlek, mert már zsibbad a kezem és úgy is lepedőt kell cserélnem.-lerak, majd egy gyors puszit adok az arcára, aminek következtében elrántja a fejét, és bemegy a saját fürdőszobájába. Ha jól hallom a doktornővel beszél. Perceken belül ideér.
-Kettő perc és itt van. Addig rendbe szedem magam.
-Rendben.
Majd neki áll előttem vetkőzni. Jézusom, a szívem csak úgy kalapál, mindjárt kiugrik. A fehér gatyától megszabadulva áll nekem háttal. A látvány , az a látvány ami elém tárul valami hihetetlen. A lábai, na ilyen nekem sose lesz. Lehet hogy szólnom kéne neki hogy látom őt, mert már veszi le a felsőét.
-Alex, figyelj, ne forduljak el?
-Meg is feledkeztem rólad bocsi. mindjárt átmegyek a fürdőszobába ha zavar.
-Nem zavar. Csak tudod, még nem nagyon volt "pasim" szóval kicsit zavarba ejtő ez a látvány.-mondom egy kicsit elpirulva. Gyorsan kiránt egy kulcsot a fiókjából, majd elindul a fürdőbe, de még megfordul.
-Gyorsan letusolok. Te nem akarsz?
-Persze, egy komplett erdő van a combomba gyökerezve.
-Segítsek? - mondja egy pimasz mosoly kíséretében.
-Persze, hozd a láncfűrészt és vágd ki a fákat.
-Én nem pont erre a variációra gondoltam.-mondja még mindig azzal a kis szemtelen mosolyával.
-Mindegy, elmegyek gyorsan pancsolni, mert már dögszagom van.-nem is igaz! Ha ő most büdös akkor én nem is tudom elképzelni a jó illatát. Megnyitotta a zuhanyt ha jól hallottam.
-Figyu, most ne ijedj meg, de elfelejtettem behozni tiszta ruhát. Megtennéd hogy...?
-Neem.-Ezt nem gondolhatta komolyan.
-Már végeztem, törölközőben vagyok, a boxer az alsó fiókban van a fehér szekrényben. Válassz egyet és hozd be.- Uramatyám! Látni fogom a felső testét is! Hát én kiégek. Oda megyek a fiókhoz. Szín szerint vannak. Fura. Elkezdek keresgélni. Találok egy fekete Kiss My Assosat a feliratosak között. Elindulok a fürdő felé, de amikor hozzá érek a hideg kilincshez, megtorpanok.
-Rajtad van már a törölköző?
-Persze, de behoznád ? Ígérem semmi olyat nem látsz amit nem kéne!
-Bemegyek. -mély levegőt veszek eltakarom a szemeit és benyitok.
-Tessék itt van! -nyújtom felé. Elveszi. Elindulok kifelé, majd magához ránt. Háttat vagyok neki. Érzem ahogy a kockás hasa az én hátamhoz tapad. Megfordulok, a kezem még mindig a szemem előtt van.
-Alex, fáj a lábam. Ne csináld ezt, most ne!
-Ki tudja lesz-e legközelebb ? - magához húz, majd megcsókol. Hirtelen ért, ellöktem magamtól. Majd amilyen gyorsan engedte a fa a lábamban, olyan gyorsan elindultam kifelé, le a lépcsőn, de amikor oda értem, akkor csöngettek.
-Nyitom!-kiabálja Alex bentről. Lehet hogy belenyugodott. Hisz még nem is ismerjük egymást.
-Maradj itt! Menj vissza a szobámba ha tudsz!-szinte suttogja , majd elsuhan mellettem.
-Nem vagyok autista!-ordítom. Azután kicsit csillapodott érzelmekkel vissza indulok a szobájába.
Nagyon sok puszi mert #szeretemazolvasoimat.
-Meg van?
-A kulcs meg van, de van egy kis problémánk.
-Mi?
-Beakadt a gyűrűm!
-Akkor vedd le és szállj ki a zsebemből.
-De nem megy.
-Nagyszerű!
-Nekem mondod? Azt hiszik hogy valami prostituált vagyok..
-Ha ez megnyugtat akkor a leggyönyörűbb prosti.
-Hé' Alex! Én is beszállhatok? -mondja egy srá
-Nem Austin! Kérlek most menj el!-Austin?!
-Mit keres itt Austin? Ő meghalt nem?
-Hogy mi? Csak amnéziás. - mondja.
-De én megöltem amikor beverte a fejét akkor láttam hogy vérzik.
-Mit csináltál?-mondja majd hirtelen ledob.
-Áúúú. Basszus megértem hogy mérges vagy de. A lábam. - ilyen nincs.bosszúból eltöri a lábamat?
-Sajnálom. De te vagy a lány a hírekből? Te miattad ment tönkre Austin karrierje?-kiáltja, majd feldúltságomban kirántom a kezemet a farzsebéből, aminek köszönhetően a farzsebe elszakad, és kilátszik a fekete alapon pink pöttyös alsója.
-A balszerencse áradása. Mindent neked köszönhetek. A nadrágomat és azt is hogy a legjobb barátom félig autista. Frankó.-kirántja a kezemből a kulcsot. És kinyitja az ajtót.
-Befele!
-Miért? Szinte mindent tönkre teszek.
-Mindent tudni akarok! Még jó hogy a szomszédban lakik egy doktornő.-mondja, majd ismételten felemel és bevisz a lakásba.fel az emeletre. A középső szobába. A saját szobájába. Tyű-ha.
-Mennyi gördeszkád van? Csak mert ahogy látom itt egy egész erdő a szobádban plusz egy kosárlabda gyár.
-Ilyen bókot se hallottam még. Itt az ágyam, leteszlek, mert már zsibbad a kezem és úgy is lepedőt kell cserélnem.-lerak, majd egy gyors puszit adok az arcára, aminek következtében elrántja a fejét, és bemegy a saját fürdőszobájába. Ha jól hallom a doktornővel beszél. Perceken belül ideér.
-Kettő perc és itt van. Addig rendbe szedem magam.
-Rendben.
Majd neki áll előttem vetkőzni. Jézusom, a szívem csak úgy kalapál, mindjárt kiugrik. A fehér gatyától megszabadulva áll nekem háttal. A látvány , az a látvány ami elém tárul valami hihetetlen. A lábai, na ilyen nekem sose lesz. Lehet hogy szólnom kéne neki hogy látom őt, mert már veszi le a felsőét.
-Alex, figyelj, ne forduljak el?
-Meg is feledkeztem rólad bocsi. mindjárt átmegyek a fürdőszobába ha zavar.
-Nem zavar. Csak tudod, még nem nagyon volt "pasim" szóval kicsit zavarba ejtő ez a látvány.-mondom egy kicsit elpirulva. Gyorsan kiránt egy kulcsot a fiókjából, majd elindul a fürdőbe, de még megfordul.
-Gyorsan letusolok. Te nem akarsz?
-Persze, egy komplett erdő van a combomba gyökerezve.
-Segítsek? - mondja egy pimasz mosoly kíséretében.
-Persze, hozd a láncfűrészt és vágd ki a fákat.
-Én nem pont erre a variációra gondoltam.-mondja még mindig azzal a kis szemtelen mosolyával.
-Mindegy, elmegyek gyorsan pancsolni, mert már dögszagom van.-nem is igaz! Ha ő most büdös akkor én nem is tudom elképzelni a jó illatát. Megnyitotta a zuhanyt ha jól hallottam.
-Figyu, most ne ijedj meg, de elfelejtettem behozni tiszta ruhát. Megtennéd hogy...?
-Neem.-Ezt nem gondolhatta komolyan.
-Már végeztem, törölközőben vagyok, a boxer az alsó fiókban van a fehér szekrényben. Válassz egyet és hozd be.- Uramatyám! Látni fogom a felső testét is! Hát én kiégek. Oda megyek a fiókhoz. Szín szerint vannak. Fura. Elkezdek keresgélni. Találok egy fekete Kiss My Assosat a feliratosak között. Elindulok a fürdő felé, de amikor hozzá érek a hideg kilincshez, megtorpanok.
-Rajtad van már a törölköző?
-Persze, de behoznád ? Ígérem semmi olyat nem látsz amit nem kéne!
-Bemegyek. -mély levegőt veszek eltakarom a szemeit és benyitok.
-Tessék itt van! -nyújtom felé. Elveszi. Elindulok kifelé, majd magához ránt. Háttat vagyok neki. Érzem ahogy a kockás hasa az én hátamhoz tapad. Megfordulok, a kezem még mindig a szemem előtt van.
-Alex, fáj a lábam. Ne csináld ezt, most ne!
-Ki tudja lesz-e legközelebb ? - magához húz, majd megcsókol. Hirtelen ért, ellöktem magamtól. Majd amilyen gyorsan engedte a fa a lábamban, olyan gyorsan elindultam kifelé, le a lépcsőn, de amikor oda értem, akkor csöngettek.
-Nyitom!-kiabálja Alex bentről. Lehet hogy belenyugodott. Hisz még nem is ismerjük egymást.
-Maradj itt! Menj vissza a szobámba ha tudsz!-szinte suttogja , majd elsuhan mellettem.
-Nem vagyok autista!-ordítom. Azután kicsit csillapodott érzelmekkel vissza indulok a szobájába.
2013. augusztus 24., szombat
10. fejezet
-Maradj csendben és ellenőrizd őket Carlos!
-Ne parancsolgass vagy szólok anyának! - Hahahaha. szól az anyjuknak. Ez gáz.
-És mit tesz? Levágja a többi lábujjaimat is?
-Örülj neki hogy 7-et meghagyott.
-Nézd inkább meg őket, addig hozok zsákokat a fészerből!
Vajon mire készülhetnek? Amint elhalkultak a léptek óvatosan kibotorkáltam a szekrényből. Elvánszorogtam a kijáratig.Vajon merre lehet a fészer? És milyen messze? Sietnem kell! Kinyitottam tehát az ajtót, és szembe találtam magamat egy ismerős piros házzal. Körbe néztem, és megindultam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Útközben sötétvörös pöttyöket hagyva magam után. Biztos hogy le fogok bukni.
Elkezdek kopogni.
-Kérem, kérem engedjenek be, hatalmas problémám van! Segítség! - mondom elcsukló hangon. Remélem itthon vannak.
-Sz..ia! Lisa te vagy az?- Nem hiszem el! Ez az az Alex gyerek. Austin haverja. Tuti végem. Megfordulok és elindulok vissza felé. Most nem tudok ezzel szembe nézni.
-Hová mész? Az egész környék téged keres! - ordítja utánam, de én vissza se nézek.
-Lisa Alvey! A francba ne akard hogy utánad menjek! Jézusom ! Te vérzel! És miért van egy fadarab a combodba fúródva? -ezt nem magyarázom ki. A könnyek csak úgy zúdultak le az arcomról, nem tudtam vissza tartani őket.
-Állj meg!- kiáltja, majd utánam fut. De ő egészséges, így hamar utolér.
-Kérlek!
-Nem akarok erről beszélni. Sajnálom, nem tudtam hogy itt laksz.
-Nem érdekel a reakciód, de most feljössz velem a szobámba és mindent elmondasz!-felemel.
-Azonnal tegyél le vagy megbánod!
-Miért? Össze vérezed a fehér nadrágomat?-lenéztem,uramatyám, de jól néz ki. Fehér csőnadrág, fekete bebújós pulcsi, összekuszált haj. Mindjárt meg szexuálom. Hirtelen eszembe jutott Austin. És újra könnybe lábadt a szemem.
-Ne sírj! Semmi baj. Megvédelek!-mondta, majd a pulcsija ujjával megtörölte a szemeimet.
-Senkim sincs itthon még két hétig egyedül vagyok...-kezdi a mondandóját.
-Figyelj, inkább bent megbeszéljük, leteszlek mert kell a kulcs. De jobb lenne ha kivennéd a hátsó zsebemből, nem szeretném hogy mindent összevérezz. - kedves. De, én vegyem ki a hátsó sebéből?!
-Na? Kiveszed még ma? Csak mert lassan kezd mindenki bámulni.- és akkor nem fog ha a seggében turkálok.
-De ez olyan gáz.
-Nem érdekel, nem teszlek le mert mindent össze piszkítasz. És nem akarok magyarázkodni.
-De akkor úgy tarts hogy ne látszódjon.
-Mi?
-Az hogy a seggedben matatok.-elfordul, de szinte neki nyomja a kezemet a .... oda.
-Ne parancsolgass vagy szólok anyának! - Hahahaha. szól az anyjuknak. Ez gáz.
-És mit tesz? Levágja a többi lábujjaimat is?
-Örülj neki hogy 7-et meghagyott.
-Nézd inkább meg őket, addig hozok zsákokat a fészerből!
Vajon mire készülhetnek? Amint elhalkultak a léptek óvatosan kibotorkáltam a szekrényből. Elvánszorogtam a kijáratig.Vajon merre lehet a fészer? És milyen messze? Sietnem kell! Kinyitottam tehát az ajtót, és szembe találtam magamat egy ismerős piros házzal. Körbe néztem, és megindultam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Útközben sötétvörös pöttyöket hagyva magam után. Biztos hogy le fogok bukni.
Elkezdek kopogni.
-Kérem, kérem engedjenek be, hatalmas problémám van! Segítség! - mondom elcsukló hangon. Remélem itthon vannak.
-Sz..ia! Lisa te vagy az?- Nem hiszem el! Ez az az Alex gyerek. Austin haverja. Tuti végem. Megfordulok és elindulok vissza felé. Most nem tudok ezzel szembe nézni.
-Hová mész? Az egész környék téged keres! - ordítja utánam, de én vissza se nézek.
-Lisa Alvey! A francba ne akard hogy utánad menjek! Jézusom ! Te vérzel! És miért van egy fadarab a combodba fúródva? -ezt nem magyarázom ki. A könnyek csak úgy zúdultak le az arcomról, nem tudtam vissza tartani őket.
-Állj meg!- kiáltja, majd utánam fut. De ő egészséges, így hamar utolér.
-Kérlek!
-Nem akarok erről beszélni. Sajnálom, nem tudtam hogy itt laksz.
-Nem érdekel a reakciód, de most feljössz velem a szobámba és mindent elmondasz!-felemel.
-Azonnal tegyél le vagy megbánod!
-Miért? Össze vérezed a fehér nadrágomat?-lenéztem,uramatyám, de jól néz ki. Fehér csőnadrág, fekete bebújós pulcsi, összekuszált haj. Mindjárt meg szexuálom. Hirtelen eszembe jutott Austin. És újra könnybe lábadt a szemem.
-Ne sírj! Semmi baj. Megvédelek!-mondta, majd a pulcsija ujjával megtörölte a szemeimet.
-Senkim sincs itthon még két hétig egyedül vagyok...-kezdi a mondandóját.
-Figyelj, inkább bent megbeszéljük, leteszlek mert kell a kulcs. De jobb lenne ha kivennéd a hátsó zsebemből, nem szeretném hogy mindent összevérezz. - kedves. De, én vegyem ki a hátsó sebéből?!
-Na? Kiveszed még ma? Csak mert lassan kezd mindenki bámulni.- és akkor nem fog ha a seggében turkálok.
-De ez olyan gáz.
-Nem érdekel, nem teszlek le mert mindent össze piszkítasz. És nem akarok magyarázkodni.
-De akkor úgy tarts hogy ne látszódjon.
-Mi?
-Az hogy a seggedben matatok.-elfordul, de szinte neki nyomja a kezemet a .... oda.
9. fejezet
Várok egy kicsit, amíg a léptek elhalkulnak. Egy ajtó csapódás. Oké, most már biztos hogy elmentek. Kezdem ordítva a monológomat.
-Te normális vagy Anyu? ezt nem hiszem el. Mi jön még? Véletlenül nem csaltad aput a fürtössel?
-Milyen fürtös?
-Az a Hagrid vagy ki.
-Harry?
-Igen.
-Nem!
-Ezek után elvárod hogy még higgyek is neked? Miattad halt meg apu és Chris is? Te nem szoktál gondolni a következményekre? És mit csináltál a pénzzel? Add oda nekik, úgy is csak a pénzt akarják.
-Meg az életedet.
-Mondanám hogy feláldozom magamat érted, de ki tudja hogy egyáltalán te vagy-e az én édesanyám?
-Fogd be a szád te ezt nem értheted !
-Igazad van, tudod mit, ne szólj hozzám, felejts el, semmi közünk egymáshoz! Amint vége ennek az egész cirkusznak, Esküszöm hogy kiszállok az életedből, és ott folytathatod, ahol én megszakítottam!
Lehet hogy durván fogalmaztam csak mert ha jól látom "anyu" lehajtotta a fejét, és elég észre vehetően rázkódik a válla. Ilyen körülmények között nem biztos hogy éppen röhögőgörccsel küszködik. Hatalmas erőfeszítéssel és hangzavarral sikerült arrébb rángatóznom a székkel hogy háttal legyek annak a nőnek. Csak ültem és gondolkoztam, majd egyszer csak a lámpa kiégett 2-3 órát ültem körülbelül a sötétben töprengve, miként juthatnék ki , hogy segítséget kérjek. De kihez fordulhatnék? Ki állna ki mellettem? Mennyit szabad elmondanom? Vajon ez az egész kórházas dolog anyuval csak egy csapda volt? Ezt nem tűrhetem tovább! Egy kis ficánkolással sikerült kiszabadítanom a jobb csuklómat, amit a sok dörzsöléstől már teljesen nem érzek. Fenomenális.
-Psszt. Hé' Te! Ébren vagy? -suttogom "anyunak". De választ még kb. 10 perc után se kapok. Hát jó. Akkor megpróbálom kiszabadítani a a másik kezemet is. Egy kis gyötrődés után a székkel együtt borulok fel, ami sikeresen darabokra törik. Nem erre számítottam. Siker! Már csak ki kell jutnom. Fel állok, de kifele menet észre veszem hogy a bal lábamon a csomó túl erős, így amikor behajlítom a lábamat, a szék egy darabja egyre jobban vágja a lábamat. Ilyen még a pocsék mesékben sincsen!Lassan haladok kifelé, halvány vér csíkokat húzva magam után,majd hirtelen meglátom az ajtót. Gyorsabban szedem a lábaimat. Beverem a vérző lábam, majd halkan felnyögök. Az ajtó nyikorog, egy kulcscsomó zörgését hallom. Még nincs késő, hogy bevetődjek a szekrénybe. Gyorsan bebújok és magamra zárom a szekrény ajtót, majd a kulcslyukat pásztázva lélegzet visszafojtva várok. Várok. Várok. De az ajtó még mindig zárva, valaki nagyon szerencsétlenkedik.
-Carlos nyisd már ki, vagy húzz arrébb!-szűrődik be kintről. Megunta testvére szórakozását.
-Rendben. Itt a kulcs!- remélem ő gyorsabb lesz, mert érzem hogy kezd elfertőződni a lábam.
-Látod! Kinyílt!- Végre...ideje volt.
-Te normális vagy Anyu? ezt nem hiszem el. Mi jön még? Véletlenül nem csaltad aput a fürtössel?
-Milyen fürtös?
-Az a Hagrid vagy ki.
-Harry?
-Igen.
-Nem!
-Ezek után elvárod hogy még higgyek is neked? Miattad halt meg apu és Chris is? Te nem szoktál gondolni a következményekre? És mit csináltál a pénzzel? Add oda nekik, úgy is csak a pénzt akarják.
-Meg az életedet.
-Mondanám hogy feláldozom magamat érted, de ki tudja hogy egyáltalán te vagy-e az én édesanyám?
-Fogd be a szád te ezt nem értheted !
-Igazad van, tudod mit, ne szólj hozzám, felejts el, semmi közünk egymáshoz! Amint vége ennek az egész cirkusznak, Esküszöm hogy kiszállok az életedből, és ott folytathatod, ahol én megszakítottam!
Lehet hogy durván fogalmaztam csak mert ha jól látom "anyu" lehajtotta a fejét, és elég észre vehetően rázkódik a válla. Ilyen körülmények között nem biztos hogy éppen röhögőgörccsel küszködik. Hatalmas erőfeszítéssel és hangzavarral sikerült arrébb rángatóznom a székkel hogy háttal legyek annak a nőnek. Csak ültem és gondolkoztam, majd egyszer csak a lámpa kiégett 2-3 órát ültem körülbelül a sötétben töprengve, miként juthatnék ki , hogy segítséget kérjek. De kihez fordulhatnék? Ki állna ki mellettem? Mennyit szabad elmondanom? Vajon ez az egész kórházas dolog anyuval csak egy csapda volt? Ezt nem tűrhetem tovább! Egy kis ficánkolással sikerült kiszabadítanom a jobb csuklómat, amit a sok dörzsöléstől már teljesen nem érzek. Fenomenális.
-Psszt. Hé' Te! Ébren vagy? -suttogom "anyunak". De választ még kb. 10 perc után se kapok. Hát jó. Akkor megpróbálom kiszabadítani a a másik kezemet is. Egy kis gyötrődés után a székkel együtt borulok fel, ami sikeresen darabokra törik. Nem erre számítottam. Siker! Már csak ki kell jutnom. Fel állok, de kifele menet észre veszem hogy a bal lábamon a csomó túl erős, így amikor behajlítom a lábamat, a szék egy darabja egyre jobban vágja a lábamat. Ilyen még a pocsék mesékben sincsen!Lassan haladok kifelé, halvány vér csíkokat húzva magam után,majd hirtelen meglátom az ajtót. Gyorsabban szedem a lábaimat. Beverem a vérző lábam, majd halkan felnyögök. Az ajtó nyikorog, egy kulcscsomó zörgését hallom. Még nincs késő, hogy bevetődjek a szekrénybe. Gyorsan bebújok és magamra zárom a szekrény ajtót, majd a kulcslyukat pásztázva lélegzet visszafojtva várok. Várok. Várok. De az ajtó még mindig zárva, valaki nagyon szerencsétlenkedik.
-Carlos nyisd már ki, vagy húzz arrébb!-szűrődik be kintről. Megunta testvére szórakozását.
-Rendben. Itt a kulcs!- remélem ő gyorsabb lesz, mert érzem hogy kezd elfertőződni a lábam.
-Látod! Kinyílt!- Végre...ideje volt.
2013. augusztus 21., szerda
8. fejezet
-Mmmmmm- Nyögi anyu. ez vagy egy sajnálom, vagy egy neee vagy egy neeeem akart lenni gondolom.-Vigyázz rá!-kiáltja a behemót, majd magához húz egy széket, és leül velem szembe.
-Szóval, apád egy díler volt. Hehehe....Nem is akármilyen! Úgy hívtuk hogy Mocskos Dave. Az anyag árából mindig lenyúlt 5-10 dollárt.
-Hogy mi a f*** van? Apám egy mocskos drogos volt?
-Majd minden kérdést a végén, ha lehet.
-Rendben- Ohhh. Ez kész. Én eddig azt hittem hogy amolyan "hős" féle volt, de ahogy látom tévedtem. Erősen tévedtem.
-Egyszer sem nyúlt a drogokhoz, még csak ki sem próbálta. Nem tudta mit hagyott ki ez a gazember! Hehehe!- Rátérhetne a lényegre, kezd idegesíteni a heherészése.
-Az elején amikor csatlakozott a The Last Reason nevű bandába, akkor még nem dílerkedett.
-Shhh! Ne árulj el sokat, a végén még lebukunk, és meg tudja az igazi nevünket!-mondja a másik.
-Tényleg, ha már itt tartunk akkor én Carlos vagyok, és a fivérem pedig Alex. Csak hogy tudd. Úgy is meg halsz.Akkor még csak kisebb megbízásokat teljesített, ezt meg azt lopott, meg néha közvetített az ellenséges bandák között. - Mi ez valami szappanopera? Csodálatos. Nem tudtam volna élni ezek az információk nélkül.
-Aztán egy akció szarul sült el, és kinyírták a dílerünket. Nem volt más csak apád, ti pedig ekkor le voltatok égve anyagilag, és ő gondolkodás nélkül rábólintott. De elkövette azt a hibát, hogy amikor kiderült hogy a legjobb barátja kavar a Te unokatestvéred anyjával, akkor elkezdett inni. Ez a szenvedély az agyára ment. Nem tudta kontrollálni magát. Egy szállítmány után, amikor jött vissza a pénzzel, természetesen részegen, akkor egészen véletlenül kirabolták elméletileg, és a pénz eltűnt.
-Nem! Ezt nem hiszem el!
-Anyukád volt az. - Ezt soha többet nem bocsátom meg neki. Ránézek, és egy hatalmas, kövér könnycsepp gördül le az arcán, a szemében ott a sajnálat. Mint ha a homlokára lenne tetoválva.
-Összedolgoztak, Dave elhozta, édesanyád ellopta. Tökéletes csoportmunka. De a terv megdőlt, a Főnök rájött. A szemétláda tagadta, majd azt a parancsot kapták a testvéreink hogy szerezzék vissza a pénzt. Bármi áron. Négyen meghaltak, te fogyiba kerültél, Marie egy lelki roncs, de a pénz nincs meg. Még mindig. Hát megérte ez neked Dave? - mondja, miközben felnéz a plafonra.
-De most ők jönnek te mocsok! Két napot kap a drágalátos lányod és feleséged hogy előszedjék a "zsetonokat"!- Két nap? Végünk!
-De addig is, a kulcs itt lesz a falon, ti majd elintézitek magatok közt, úgy se tudtok kijutni. Alex, indulunk-mondja majd letépi a ragasztó csíkot anyám szájáról is. Majd megcsókolja.
-Maga undorító féreg ! - mondom, majd miközben ez az Alex nevezetű fickó kisétál én szembe köpöm.
- Adios bitchachos ! -mondja, szinte tökéletes kiejtéssel.
-Szóval, apád egy díler volt. Hehehe....Nem is akármilyen! Úgy hívtuk hogy Mocskos Dave. Az anyag árából mindig lenyúlt 5-10 dollárt.
-Hogy mi a f*** van? Apám egy mocskos drogos volt?
-Majd minden kérdést a végén, ha lehet.
-Rendben- Ohhh. Ez kész. Én eddig azt hittem hogy amolyan "hős" féle volt, de ahogy látom tévedtem. Erősen tévedtem.
-Egyszer sem nyúlt a drogokhoz, még csak ki sem próbálta. Nem tudta mit hagyott ki ez a gazember! Hehehe!- Rátérhetne a lényegre, kezd idegesíteni a heherészése.
-Az elején amikor csatlakozott a The Last Reason nevű bandába, akkor még nem dílerkedett.
-Shhh! Ne árulj el sokat, a végén még lebukunk, és meg tudja az igazi nevünket!-mondja a másik.
-Tényleg, ha már itt tartunk akkor én Carlos vagyok, és a fivérem pedig Alex. Csak hogy tudd. Úgy is meg halsz.Akkor még csak kisebb megbízásokat teljesített, ezt meg azt lopott, meg néha közvetített az ellenséges bandák között. - Mi ez valami szappanopera? Csodálatos. Nem tudtam volna élni ezek az információk nélkül.
-Aztán egy akció szarul sült el, és kinyírták a dílerünket. Nem volt más csak apád, ti pedig ekkor le voltatok égve anyagilag, és ő gondolkodás nélkül rábólintott. De elkövette azt a hibát, hogy amikor kiderült hogy a legjobb barátja kavar a Te unokatestvéred anyjával, akkor elkezdett inni. Ez a szenvedély az agyára ment. Nem tudta kontrollálni magát. Egy szállítmány után, amikor jött vissza a pénzzel, természetesen részegen, akkor egészen véletlenül kirabolták elméletileg, és a pénz eltűnt.
-Nem! Ezt nem hiszem el!
-Anyukád volt az. - Ezt soha többet nem bocsátom meg neki. Ránézek, és egy hatalmas, kövér könnycsepp gördül le az arcán, a szemében ott a sajnálat. Mint ha a homlokára lenne tetoválva.
-Összedolgoztak, Dave elhozta, édesanyád ellopta. Tökéletes csoportmunka. De a terv megdőlt, a Főnök rájött. A szemétláda tagadta, majd azt a parancsot kapták a testvéreink hogy szerezzék vissza a pénzt. Bármi áron. Négyen meghaltak, te fogyiba kerültél, Marie egy lelki roncs, de a pénz nincs meg. Még mindig. Hát megérte ez neked Dave? - mondja, miközben felnéz a plafonra.
-De most ők jönnek te mocsok! Két napot kap a drágalátos lányod és feleséged hogy előszedjék a "zsetonokat"!- Két nap? Végünk!
-De addig is, a kulcs itt lesz a falon, ti majd elintézitek magatok közt, úgy se tudtok kijutni. Alex, indulunk-mondja majd letépi a ragasztó csíkot anyám szájáról is. Majd megcsókolja.
-Maga undorító féreg ! - mondom, majd miközben ez az Alex nevezetű fickó kisétál én szembe köpöm.
- Adios bitchachos ! -mondja, szinte tökéletes kiejtéssel.
2013. augusztus 18., vasárnap
7.rész
-Anyukád és én....- Nem nem nem és nem. Ugye nem azt akarja mondani amire gondolok?
- Ne ne folytasd ! - Tisztában van vele hogy anyu 34 lesz? Ez a kis fütyi pedig kb. 20??
Mondom erre felállok könnyekkel teli szemmel és kirontok a hátsó ajtón. Egyszer csak egy ordítást hallok, majd egy autó fényszóróit és már is minden elsötétül.
*később*
Kinyitom a szemeimet, egy sötét szobában vagyok, ahol csak egy szál villany körte próbálja meg fénnyel elárasztani ezt az egészen kicsike helységet. Hunyorítok, majd egyszer csak egy ismerős alak rajzolódik körbe ennek a kis luknak az egyik sarkában. Anyu! Sikítani próbálnék, de a szám le van ragasztva. What the shit? És miért vagyok megkötözve? Esküszöm ilyen még a mesékben sincs!! Hátam mögül ajtó nyikorgást hallok és két ismerős hangot...
- Mi van Mrs. Tökéletessel és az édesded Mrs. Stlyes-szal?- Hahó...Két ekkora tuskót, le van ragasztva a szánk...és másodszor is mi van? Mrs. Stlyes? Neeem. Ezt nem hiszem el. Esküszöm hogy kiherélem ezt a férget.
-Lucas, tépd le a ragasztó szalagot!- Hozzám ne merjen érni!
-A kislánnyal kezd!- Oda jön és letépi, a bajszommal legalább már nem kell foglalkoznom. De ha most nem lennék megkötözve, mint az elmegyógyintézeti sonka, tuti letépném a fejbőrét.
- A nőt még ne, először a lánnyal kezdjük!-hirtelen vakító fény, minden homály, a szemem lassan szokja meg ezt a vakító erősségű fényt.
Sikítok egy hatalmasat, majd egy hatalmas kéz arcon csap, én megragadva az alkalmat megharapom, majd leköpöm, mire oda lép édesanyámhoz.
-Ne ! Őt ne! Hozzá ne merjetek nyúlni!
-Miért? Mi lesz?-nem erre a válaszra számítottam.
-Minket is megölsz, úgy mint Thomast és Franket?- Atyavilág! ezek ismerik őket.
-Lehetséges. Térjünk a tárgyra, miért vagyunk itt?
- Hallottál már olyanról hogy váltság díj? -Mégis kitől várnak pénzt?
-Te és anyukád fontos emberhez kapcsolódtok, anyukád a pénz miatt, te pedig a bosszú miatt vagy itt Kicsilány.-Pénz? Bosszú? Nagyon el vannak tájolva.
-Megölted a testvérünket. - mondják szinte egyszerre. Érdekes, hisz egyikőjük még meg se szólalt mióta itt vagyunk.
-Ezt megértem, de nekem több okom van bosszút állni. Egyszer csak berontottak a semmiből, az anyukámat megütötték, apám részegen megölte a húgomat, mert azt hitte hogy ezzel megmentheti, azután öngyilkos lett. A ti kedves kis testvéreitek az egész családom életét elrontották.
-Igen? - mondja a sötétből előjövő Lucas, aki eddig szinte szótlanul anyámra vigyázott nehogy kiszabaduljon vagy megszökjön. Végre volt időm jobban szemügyre venni őket. Teljesen máshogy néztek ki mint amikor értem jöttek az utolsó napomon. Ikrek voltak. Kisebb eltéréseik voltak, például Clarknak az orrán volt egy anyajegy, amíg a testvérének az orrán szeplők éktelenkedtek. mindketten fekete ruhában voltak amit egy fehér kesztyű egészített ki egy nyakik felhúzott csíkos zoknival. Fura.
-Ezek szerint anyukád semmit sem mondott el igaz?-Kezdek megijedni...
- Ne ne folytasd ! - Tisztában van vele hogy anyu 34 lesz? Ez a kis fütyi pedig kb. 20??
Mondom erre felállok könnyekkel teli szemmel és kirontok a hátsó ajtón. Egyszer csak egy ordítást hallok, majd egy autó fényszóróit és már is minden elsötétül.
*később*
Kinyitom a szemeimet, egy sötét szobában vagyok, ahol csak egy szál villany körte próbálja meg fénnyel elárasztani ezt az egészen kicsike helységet. Hunyorítok, majd egyszer csak egy ismerős alak rajzolódik körbe ennek a kis luknak az egyik sarkában. Anyu! Sikítani próbálnék, de a szám le van ragasztva. What the shit? És miért vagyok megkötözve? Esküszöm ilyen még a mesékben sincs!! Hátam mögül ajtó nyikorgást hallok és két ismerős hangot...
- Mi van Mrs. Tökéletessel és az édesded Mrs. Stlyes-szal?- Hahó...Két ekkora tuskót, le van ragasztva a szánk...és másodszor is mi van? Mrs. Stlyes? Neeem. Ezt nem hiszem el. Esküszöm hogy kiherélem ezt a férget.
-Lucas, tépd le a ragasztó szalagot!- Hozzám ne merjen érni!
-A kislánnyal kezd!- Oda jön és letépi, a bajszommal legalább már nem kell foglalkoznom. De ha most nem lennék megkötözve, mint az elmegyógyintézeti sonka, tuti letépném a fejbőrét.
- A nőt még ne, először a lánnyal kezdjük!-hirtelen vakító fény, minden homály, a szemem lassan szokja meg ezt a vakító erősségű fényt.
Sikítok egy hatalmasat, majd egy hatalmas kéz arcon csap, én megragadva az alkalmat megharapom, majd leköpöm, mire oda lép édesanyámhoz.
-Ne ! Őt ne! Hozzá ne merjetek nyúlni!
-Miért? Mi lesz?-nem erre a válaszra számítottam.
-Minket is megölsz, úgy mint Thomast és Franket?- Atyavilág! ezek ismerik őket.
-Lehetséges. Térjünk a tárgyra, miért vagyunk itt?
- Hallottál már olyanról hogy váltság díj? -Mégis kitől várnak pénzt?
-Te és anyukád fontos emberhez kapcsolódtok, anyukád a pénz miatt, te pedig a bosszú miatt vagy itt Kicsilány.-Pénz? Bosszú? Nagyon el vannak tájolva.
-Megölted a testvérünket. - mondják szinte egyszerre. Érdekes, hisz egyikőjük még meg se szólalt mióta itt vagyunk.
-Ezt megértem, de nekem több okom van bosszút állni. Egyszer csak berontottak a semmiből, az anyukámat megütötték, apám részegen megölte a húgomat, mert azt hitte hogy ezzel megmentheti, azután öngyilkos lett. A ti kedves kis testvéreitek az egész családom életét elrontották.
-Igen? - mondja a sötétből előjövő Lucas, aki eddig szinte szótlanul anyámra vigyázott nehogy kiszabaduljon vagy megszökjön. Végre volt időm jobban szemügyre venni őket. Teljesen máshogy néztek ki mint amikor értem jöttek az utolsó napomon. Ikrek voltak. Kisebb eltéréseik voltak, például Clarknak az orrán volt egy anyajegy, amíg a testvérének az orrán szeplők éktelenkedtek. mindketten fekete ruhában voltak amit egy fehér kesztyű egészített ki egy nyakik felhúzott csíkos zoknival. Fura.
-Ezek szerint anyukád semmit sem mondott el igaz?-Kezdek megijedni...
2013. augusztus 8., csütörtök
HARRY TELEFONHÍVÁSA
* Harry hívása*
-Szia Lou én vagyok az Harry.Egy nő kórházba került, nagyon jó barátnőm. Ide tudnál jönni?
-Aki itt vacsorázott nálunk múltkor? Marie?
-Igen.
-Ma jött volna be kifizetni a múltkori fagyit amit itt vett. Tudod a citromosat.
-Van még ott valaki? Csak mert te is tudod hogy nincs citromos fagyi...Ő az akit feleségül akartál venni nem?
-Igen, igen pontosan.
-A feketével menjek?
-Az is jó, csak siess!
- A fő korházban van?
-Igen, de ha fél percen belül nem vagy itt...
-Jó, Nialler is jön..
-SZAROK RÁ DE SIESS TE IS TUDOD MILYEN SOKAT JELENT NEKEM! NIALL!
-Indulok. Szia.
-Szia.
-Szia Lou én vagyok az Harry.Egy nő kórházba került, nagyon jó barátnőm. Ide tudnál jönni?
-Aki itt vacsorázott nálunk múltkor? Marie?
-Igen.
-Ma jött volna be kifizetni a múltkori fagyit amit itt vett. Tudod a citromosat.
-Van még ott valaki? Csak mert te is tudod hogy nincs citromos fagyi...Ő az akit feleségül akartál venni nem?
-Igen, igen pontosan.
-A feketével menjek?
-Az is jó, csak siess!
- A fő korházban van?
-Igen, de ha fél percen belül nem vagy itt...
-Jó, Nialler is jön..
-SZAROK RÁ DE SIESS TE IS TUDOD MILYEN SOKAT JELENT NEKEM! NIALL!
-Indulok. Szia.
-Szia.
6. fejezet
-Most azonnal haza kell vinnem téged!
-Nem! Nem mehetek haza.
-Miért is? Megint a zárt osztályon akarod végezni egy csapat rakás selejt között? Mert ha igen, akkor ott a hátsó ajtó, én nem láttalak, Szia! - na ez kemény volt. Erre nem számítottam.
-De én egy gyilkos vagyok. Megöltem Austin Mahonet, meg azt a két férfit.
-Te kis buta!- mondja és magához ölel, majd én eltolom magamtól. Megártott neki az éneklés.
-Igen. Az a kis srác nem halt meg. -nevet.
-De..De..de.. Kihez jöttek a mentők akkor?
-Az anyukádhoz. Azért zártam be ilyen hamar hogy meglátogathassam.
-Hogy Mi? Most azonnal hívjunk egy taxit és menjünk el hozzá.
-Rendben, csak telefonálok egyet. -félre vonul.Én pedig próbálok hallgatózni.De csak szavakat tudok elcsípni.
-Szia Lou én vagyok az Harry. Egy nő kórházba került, nagyon jó barátnőm. Ide tudnál jönni?
-Igen.
-Ma jött volna be kifizetni a múltkori fagyit amit itt vett. Tudod a citromosat.
-Igen, igen pontosan.
-Az is jó, csak siess!
-Igen, de ha fél percen belül nem vagy itt...
-Szarok rá, tudod milyen sokat jelent nekem Niall! -.vajon kivel beszél?
-Szia.-elköszön, beletúr a hajába és eldobja a készüléket.
-Minden rendben?-kérdezem. Kicsit idegesnek tűnik.
-Mindegy. Megyek sütök egy pár sütit anyukádnak. A csokis kekszes a kedvence ugye?
-Pontosan . De ezt honnan tudtad?
- Figyelj Lisa, egy saját cukrászdám van..és anyukád törzsvendég. Rémlik?
-Tényleg..-elkezd sütögetni, és közben énekel.
"Don't promise that you're gonna write
Cause you were mine for the Summer,
Now we know its nearly over.
Feels like snow in September,
But I always will remember.
You were my Summer love,
You always will be my Summer love!
-Summer Love, One Direction.-mondja, majd leül a földre és neki támaszkodik a szekrénynek.
-El kell mondanom valamit.
-Nem! Nem mehetek haza.
-Miért is? Megint a zárt osztályon akarod végezni egy csapat rakás selejt között? Mert ha igen, akkor ott a hátsó ajtó, én nem láttalak, Szia! - na ez kemény volt. Erre nem számítottam.
-De én egy gyilkos vagyok. Megöltem Austin Mahonet, meg azt a két férfit.
-Te kis buta!- mondja és magához ölel, majd én eltolom magamtól. Megártott neki az éneklés.
-Igen. Az a kis srác nem halt meg. -nevet.
-De..De..de.. Kihez jöttek a mentők akkor?
-Az anyukádhoz. Azért zártam be ilyen hamar hogy meglátogathassam.
-Hogy Mi? Most azonnal hívjunk egy taxit és menjünk el hozzá.
-Rendben, csak telefonálok egyet. -félre vonul.Én pedig próbálok hallgatózni.De csak szavakat tudok elcsípni.
-Szia Lou én vagyok az Harry. Egy nő kórházba került, nagyon jó barátnőm. Ide tudnál jönni?
-Igen.
-Ma jött volna be kifizetni a múltkori fagyit amit itt vett. Tudod a citromosat.
-Igen, igen pontosan.
-Az is jó, csak siess!
-Igen, de ha fél percen belül nem vagy itt...
-Szarok rá, tudod milyen sokat jelent nekem Niall! -.vajon kivel beszél?
-Szia.-elköszön, beletúr a hajába és eldobja a készüléket.
-Minden rendben?-kérdezem. Kicsit idegesnek tűnik.
-Mindegy. Megyek sütök egy pár sütit anyukádnak. A csokis kekszes a kedvence ugye?
-Pontosan . De ezt honnan tudtad?
- Figyelj Lisa, egy saját cukrászdám van..és anyukád törzsvendég. Rémlik?
-Tényleg..-elkezd sütögetni, és közben énekel.
"Don't promise that you're gonna write
Though promise that you'll call.
Just promise that you won't forget we had it all."
Ez de szép *-* Ez mi volt?
Just promise that you won't forget we had it all."
Ez de szép *-* Ez mi volt?
Cause you were mine for the Summer,
Now we know its nearly over.
Feels like snow in September,
But I always will remember.
You were my Summer love,
You always will be my Summer love!
-Summer Love, One Direction.-mondja, majd leül a földre és neki támaszkodik a szekrénynek.
-El kell mondanom valamit.
2013. augusztus 7., szerda
5.fejezet
*Lisa szemszöge*
Lebuktam! Most mit mondjak? És miért vannak a cikkek a falán?
-Honnan vannak a cikkek? - megpróbálom elterelni a témát, hát ha gyorsan felejt.
-Egy újságból.
-Milyen újság?-közelebb megyek és látom hogy ez a sulink újsága.
-Csak egy iskolai.-Ez bűzlik! Nagyon gyanús.
-Ez az én iskolám újsága! Honnan szerezted?
-Oda jártam én is az évfolyamotokra csak én nem voltam anyuci és apuci kicsi kis hercegnőcskéje, az elkényeztetett húgicámmal együtt. Ezeket a cikkeket én készítettem mivel én voltam a suli újság főszerkesztője.Tudod, Austin a kis nyomi fogszabis akit a kis Christine az orránál fogva vezetett csak hogy bejusson a suli bulikra, és legyen egy kisérője. Ja meg egy idősebb "pasija". Szánalmas. Most meg ide jössz te, tudva hogy " híres " lettem és az ágyam alatt bujkálsz.- Na ez kiakasztott.Ennek nem lesz jó vége.
- Te itt valamit nagyon félre néztél.-mondom neki mert hát ez az igazság.
-Igen. Igazad van, hagytam hogy Christine átbasszon. Aztán amikor elment széttörtem, mert szerelmes lettem belé! Aztán nem bírtam nélküle, pszichológushoz jártam.Aztán az egyik délután felszakadtak a sebek, és elkezdtem magam vagdalni. És ez is az alkoholista apátok miatt volt. Elvette a lányt akit szerettem.- Nem hagyhattam hogy így beszéljen. Minden olyan hirtelen történt.Megütöttem, elesett, és beverte a fejét.Vérzik!Mit csináljak? Jézusom!
Lefutottam az emeletről ki a kertbe.
-Anyu-mondom sírva.
-Mi van kicsim miért sírsz?
-Megöltem Austint! - Michelle üveges szemmel bámulva leült, kiakadt. -Fent van és vérzik nem tudom mit csináljak.Esküszöm hogy véletlen volt!-elfutottam.Hogy miért azt én sem tudom, de még vissza kiáltottam.
-Anyu szeretlek, de így jobb lesz majd. Így senkinek sem okozok fájdalmat és problémát.
Amikor hazaértem gyorsan összeszedtem három négy napra elegendő cuccot a hátizsákomba, és eltettem a laptopomat is. Amikor jöttem ki a házból láttam a mentőket a házuk előtt..Annyira siettem minél távolabb jutnia házuktól hogy nem is figyeltem az utat és egyszer csak neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom.- mondom, és közben beletörlöm a szememet a fekete pulcsimba, ami így teljesen szétkenődik.
-Semmi baj.Az én hibám. Megláttam az ablakunkból a mentőket,és láttam hogy a legjobb barátom háza felé megy. De mi történt veled? És nem tudod hogy mi történt a Mahone házban?- Mit mondjak? Szia idegen! Kinyírtam a spanodat vagy mi?
-Semmi.Nem mondhatom el hogy mi az én bajom, te úgy se értenéd. És nem tudom mi történt Austinnal.
-Te ismered?-mondja a srác.Lebuktam.Na mindegy.Most hogy jobban szemügyre veszem a srácot, ő tuti a mi sulinkba jár.Magas, kb.17 éves barna haja van, szép nagy barna boci szemei, fehér sapkában van, párduc mintás ülepes nadrágban, fehér póló I Love Me felirattal, és egy színes Nike cipő. Majd megnézem az osztályképeken.
-Nem. Csak anyum a barátnője.
-Marie?
-Igen.
-Nem is tudtam hogy van lánya. Pedig nagyon sokszor voltunk ott Austinnal. De most ha nem bánod, megyek és megnézem már megint mi történt. Ja és Üdvözlöm anyudat.- Frankó. Anyum panziót nyitott a házunkban.
-Öhmm Izé Persze hogy megmondom.De nem tudom a nevedet. - mondom kicsit zavarban.
-Tényleg! Elfelejtettem bemutatkozni. -elpirul
-Alex Constancio vagyok.
-Én pedig Lisa Alvey.
-Sajnálom de sietnem kell, pedig egész este veled beszélgetnék ha tehetném .-mondja, aztán megölel és tovább indul. Érdekes srác. Megtudnám szokni a kedvességét.
*később*
Ahogy róttam a köröket a városban, megláttam hogy már este 8 óra van. Kezdek éhes lenni. Még jó hogy hoztam pénzt, mivel ott van Harry cukrászdája. Remélem még nyitva van.
-Bocsi de még nyitva vagy?- Hol lehet Hazz?
-Hello.-mondja egy hang az egyik asztal alól.
-Bocsi de még nyitva vagy?- ismétlem meg, lehet hogy süket, mert még mindig az asztal alatt matat.
-Nyitva vagy még?-ordtom hosszasan elnyújtva.
-Nem.-ordítja, miközben feláll és beveri a fejét.
-Jézusom! Te hogy kerülsz ide? Édesanyád már mindenhol keres. - elindul az ajtó felé egy kulccsal a kezében, és bezárja.
- Miért zártál be?
Lebuktam! Most mit mondjak? És miért vannak a cikkek a falán?
-Honnan vannak a cikkek? - megpróbálom elterelni a témát, hát ha gyorsan felejt.
-Egy újságból.
-Milyen újság?-közelebb megyek és látom hogy ez a sulink újsága.
-Csak egy iskolai.-Ez bűzlik! Nagyon gyanús.
-Ez az én iskolám újsága! Honnan szerezted?
-Oda jártam én is az évfolyamotokra csak én nem voltam anyuci és apuci kicsi kis hercegnőcskéje, az elkényeztetett húgicámmal együtt. Ezeket a cikkeket én készítettem mivel én voltam a suli újság főszerkesztője.Tudod, Austin a kis nyomi fogszabis akit a kis Christine az orránál fogva vezetett csak hogy bejusson a suli bulikra, és legyen egy kisérője. Ja meg egy idősebb "pasija". Szánalmas. Most meg ide jössz te, tudva hogy " híres " lettem és az ágyam alatt bujkálsz.- Na ez kiakasztott.Ennek nem lesz jó vége.
- Te itt valamit nagyon félre néztél.-mondom neki mert hát ez az igazság.
-Igen. Igazad van, hagytam hogy Christine átbasszon. Aztán amikor elment széttörtem, mert szerelmes lettem belé! Aztán nem bírtam nélküle, pszichológushoz jártam.Aztán az egyik délután felszakadtak a sebek, és elkezdtem magam vagdalni. És ez is az alkoholista apátok miatt volt. Elvette a lányt akit szerettem.- Nem hagyhattam hogy így beszéljen. Minden olyan hirtelen történt.Megütöttem, elesett, és beverte a fejét.Vérzik!Mit csináljak? Jézusom!
Lefutottam az emeletről ki a kertbe.
-Anyu-mondom sírva.
-Mi van kicsim miért sírsz?
-Megöltem Austint! - Michelle üveges szemmel bámulva leült, kiakadt. -Fent van és vérzik nem tudom mit csináljak.Esküszöm hogy véletlen volt!-elfutottam.Hogy miért azt én sem tudom, de még vissza kiáltottam.
-Anyu szeretlek, de így jobb lesz majd. Így senkinek sem okozok fájdalmat és problémát.
Amikor hazaértem gyorsan összeszedtem három négy napra elegendő cuccot a hátizsákomba, és eltettem a laptopomat is. Amikor jöttem ki a házból láttam a mentőket a házuk előtt..Annyira siettem minél távolabb jutnia házuktól hogy nem is figyeltem az utat és egyszer csak neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom.- mondom, és közben beletörlöm a szememet a fekete pulcsimba, ami így teljesen szétkenődik.
-Semmi baj.Az én hibám. Megláttam az ablakunkból a mentőket,és láttam hogy a legjobb barátom háza felé megy. De mi történt veled? És nem tudod hogy mi történt a Mahone házban?- Mit mondjak? Szia idegen! Kinyírtam a spanodat vagy mi?
-Semmi.Nem mondhatom el hogy mi az én bajom, te úgy se értenéd. És nem tudom mi történt Austinnal.
-Te ismered?-mondja a srác.Lebuktam.Na mindegy.Most hogy jobban szemügyre veszem a srácot, ő tuti a mi sulinkba jár.Magas, kb.17 éves barna haja van, szép nagy barna boci szemei, fehér sapkában van, párduc mintás ülepes nadrágban, fehér póló I Love Me felirattal, és egy színes Nike cipő. Majd megnézem az osztályképeken.
-Nem. Csak anyum a barátnője.
-Marie?
-Igen.
-Nem is tudtam hogy van lánya. Pedig nagyon sokszor voltunk ott Austinnal. De most ha nem bánod, megyek és megnézem már megint mi történt. Ja és Üdvözlöm anyudat.- Frankó. Anyum panziót nyitott a házunkban.
-Öhmm Izé Persze hogy megmondom.De nem tudom a nevedet. - mondom kicsit zavarban.
-Tényleg! Elfelejtettem bemutatkozni. -elpirul
-Alex Constancio vagyok.
-Én pedig Lisa Alvey.
-Sajnálom de sietnem kell, pedig egész este veled beszélgetnék ha tehetném .-mondja, aztán megölel és tovább indul. Érdekes srác. Megtudnám szokni a kedvességét.
*később*
Ahogy róttam a köröket a városban, megláttam hogy már este 8 óra van. Kezdek éhes lenni. Még jó hogy hoztam pénzt, mivel ott van Harry cukrászdája. Remélem még nyitva van.
-Bocsi de még nyitva vagy?- Hol lehet Hazz?
-Hello.-mondja egy hang az egyik asztal alól.
-Bocsi de még nyitva vagy?- ismétlem meg, lehet hogy süket, mert még mindig az asztal alatt matat.
-Nyitva vagy még?-ordtom hosszasan elnyújtva.
-Nem.-ordítja, miközben feláll és beveri a fejét.
-Jézusom! Te hogy kerülsz ide? Édesanyád már mindenhol keres. - elindul az ajtó felé egy kulccsal a kezében, és bezárja.
- Miért zártál be?
4.fejezet
Mi folyik itt?? Hátráltam, majd neki ütköztem egy ajtónak. Egy kosárlabda palánk volt felakasztva az ajtóra, és egy felirat amely megnyugtatott : WC. Megkönnyebbültem, majd benyitottam. Ennek a nőnek még a mosdója is nagyobb mint a szobám, pedig az sem kicsi. Elvégeztem a dolgomat, kezet mostam, majd a tükörbe megállapítottam hogy egészen szívdöglesztően nézek ki .
Kiléptem a mosdóból, de ezt a mutatványt inkább pofára esésnek nevezném.Átestem egy szőrös párnán. Ez a hely egyre furcsább. Lehet hogy haza kéredzkedek, mondván hogy rosszul vagyok. De ekkor észre vettem, hogy ez nem egy párna, hanem egy macska. Allergiás vagyok a macska szőrre sajnos,pedig olyan kis aranyos . Hátráltam, majd észre vettem az ágyon egy mp3 lejátszót egy pihen fejhallgatóval.Vajon mit hallgathat egy ilyen dilis nő? Befeküdtem, pontosabban beugrottam az ágyba feltettem a fejemre, és rányomtam a play gombra. Az apró kijelzőn megjelent a szám címe : Pric Tag Demo
Meghallgattam kétszer is.. Harmadjára pedig már együtt énekeltem az mp3-al. Vajon ki lehet ez az énekes? Kinek a feldolgozása? Amíg ezt csináltam, eltelt minimum 15-20 perc is.És egyszer csak lépteket hallottam, ezért gyorsan leállítottam az mp3-at, és bebújtam az ágy alá. Tuti Michelle az.Most le fogok bukni! Mit mondjak majd neki? A hangok felerősödtek, és én gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Az ajtó kinyílt, és én reflex szerűen csuktam be a szememet.Kinyitottam a szemeimet. Egy fiú lépett be ! Még hozzá nem is olyan csúnya srác..Kosaras cuccban volt, és a kezében ott volt egy nagy kosárlabda is. Ledobta a pólóját és beugrott az ágyba.
-Au!
-Ez mi volt?- kérdezi a srác. De válaszolni nem merek.
-Romo, hol vagy?- Az meg ki? Engem Lisanak hívnak. Talán a cica.
-Utoljára kérdezem! Van itt valaki?-mit csináljak?
Leugrik az ágyról, fölveszi a pólóját, és benéz az összes szekrénybe. Már éppen hajolna le az ágyhoz amikor egy fülsüketítő ordítás hallatszik a kert felől. Az én nevem! Engem keresnek.
-Most már értem.Lisa te vagy az?-ezt már nem bírtam tovább.
-Igen.
*Austin szemszöge*
Tuti anyu egyik barátnőjének a lökött lánya már megint. Már a legutóbbinál is mondtam hogy ne engedjen be a szobámba senkit. Kész idegbaj. Bejönnek a szobámban és mindig elvisznek valami kis apróságot, mert azt hiszik hogy nem tűnik fel. Lehet hogy nem kellett volna feltöltenem a YouTubera mind a hat videómat. Lehet hogy még várok a Price Taggel. Még úgy sem hallotta senki sem. Lehet hogy be fejezem egy darabig mielőtt elfajul a helyzet..
-Utoljára kérdezem.Van itt valaki?-ha most nem válaszol, én nem tudom mit csinálok. Már kezdem unni ezt az egészet.
-Igen.-Nahát, még sem néma.
-Kibújnál az ágy alól esetleg ?- Ki jön Tuti kinyírom.
-Sz-sz-szia. Lis-Lis-Lisa va-vagyok.- ez kész.És még retardált is? Rohadt jó.
-Öhmm..izé, miért voltál az ágy alatt?-Vett egy mély levegőt és kifújta magát.
-Lisa Alvey vagyok. Itt lakok a szomszédban.
-Trish néni lakik a szomszédban.
-A másik oldalatokon lakok anyuval.
-Még sose láttalak- mondom,aztán pedig óvatosan végig pásztázom szemeimmel . Eléggé ismerős.
-Várj. megtennéd hogy felállsz? És össze fogod a hajadat?
-Minek?
-Csak csináld meg légy szíves.- Olyan ismerős ez a csaj, hasonlít a lányra a sulinkból. Aki kinyírt két embert, csak hogy megmentse az anyját, nég jó hogy riporter vagyok a St.Mary High Schoolban.
-Rendben, ha neked így jobb.
-Basszus!-felállok és oda megyek a falamhoz.
-Te vagy az a lány a balesetből.-mondom szinte hisztérikus hangon, miközben rámutatok egy képre.
3.fejezet.
-Lisa! Lisa kelj fel ne keljen még egyszer mondanom!
-Mi van? Most keltem fel! Ezt nem hiszem el! Mennyi az idő?
-Fél egy van. Fél egy van, nem hallod?
Mikor feküdtél le? Tegnap mondtam hogy ma megyek át Michellehez a
szomszédba. Tudod, nagy fehér ház, legjobb barátnőm..kerti party,
grillezés..Nem rémlik semmi?
-Sajnálom.Mindjárt össze szedem magam
és utánad megyek.- de idegesítő tud lenni néha..pedig még csak 3 napja
kaptam vissza. Vajon mikor feküdtem le? Felnyitom a laptop tetejét.
-Basszus!
-Igen?
-Semmi csak bejelentkezve maradtam este
twitteren is és facebookon is.- 107 olvasatlan levél.Hát
igen, most vagyok online egy elég nagy kihagyás után.
-Mikor feküdtél le?
-Öhmm..izé...-4:37kor köszöntem el Ninától..-
-Hallgatlak.
-2 óra 10 perckor.- lehet hogy így jobb lesz,.még egyben szeretném viszont látni a barátaimat.
-Rendben. Öltözz fel normálisan,SEMMI FEKETE! Be szeretnélek mutatni a legjobb barátnőmnek és az ő családjának. Reggeli az asztalon, ők a mellettünk lévő házban laknak jobbra. De ha nem reggelizel az se baj, mert mi csináljuk ketten az uzsonnát. Örülnék neki ha minél előbb oda érnél. Indulnom kell mert elkések, te siess kicsim! - odahajolt, és nyomott egy gyors puszit az arcomra, aztán pedig elindult.
Kimentem a fürdőszobába, mivel volt sajátom. Imádom ezt a házat.Tökéletes.Két szintes. Felül én vagyok, alul anyu. De ha így folytatja akkor lent nem egyedül fog lakni hanem Harryvel. A kis pedofil .
Megláttam magamat a fürdőszoba tükrében és majdnem szörnyet haltam. Először is, az arcomon halvány piros foltként ékeskedett az Apple laptopom logója. Másodszor a hajam olyan volt mint valami mini Yeti fészke. Hogy fogom ezt megjavítani? Harmadjára a szemem alatt olyan karikák vannak mint ha már egy éve nem aludtam volna. A nyakam is el van zsibbadva..Szuper.
Fogat mostam, aztán fel vettem a tegnap vásárolt fekete rövid nadrágomat, egy fehér atlétával, amin valami furcsa minta volt és fel vettem hozzá egy szürke bebújós cipőt. Kimentem a folyosóra megnézni magamat a tükörben. Egész jól néztem ki, de a fejem még mindig ijesztő volt. Gyorsan levetkőztem, lezuhanyoztam, és megszárítottam a hajamat. Törölközővel együtt leültem az ágyamra, és a azon gondolkoztam hogy anya vajon hol tarthatja a sminkes cuccait...
Ismételten felöltöztem.Megláttam az órát a falon és kiakadtam. Már három negyed órája ezzel szerencsétlenkedek.Meg van! Láttam anyunál egy kis rózsaszín neszesszert, biztos hogy abban tarja. Lesprinteltem anyu szobájába és kirántottam az ágya alól a kis táskát. Felnyitottam. Ez egy kész Avon katalógus! Meghökkentő látvány volt, a felét fel se ismertem. Volt ott minden, de szó szerint.
-köröm lakk
-szem tus
-szemöldök csipesz
-50 féle árnyalatú rúzs (minek annyi?)
-szempilla spirál
-szemceruza
-alapozó
-korrektor
-pattanás leszárító
És a többi amit nem ismerek. Kivettem korrektort, szempilla spirált. Ennyi remélem elég lesz , bár nem lesz ott senki olyan akinek tetszenem kéne. Felvittem az arcomra a "sminket" és elindultam. Ahogy bezártam magam után a ház ajtaját elkezdtem kocogni a szomszéd ház felé. Amikor oda értem becsöngettem, de szerencsére nem nyitottak egyből ajtót, ezért volt időm kipihenni magamat. Egyszer csak egy ajtó csapódást hallottam aztán egy tüsszentést, és kinyílt az ajtó.
-Lisa vagyok, Rose Alvey lánya.
-Szia, már vártunk, kezdtünk félni hogy megint eltűntél.-mondja, aztán pedig megölel.
-Be is jössz, vagy még kint ácsorogsz amíg elkészül a kaja?- bementem.Micsoda nagy ház.Tyű-ha.
-Látom tetszik a házunk. Érezd otthon magad. Elfelejtettem bemutatkozni, a te nevedet már tudom. Michelle Mahone vagyok.- ismételten megölel egy hatalmas mosoly kíséretében. Elég érdekes személyiség.És divatos. Mintha a Glamour címlapjáról lépett volna le.
-Elnézést, hol van a mosdó?
-Fent az emeleten Kicsim - mondja a nő..Kezdek félni tőle,valamiért túl kedves.Felmentem az emeletre. Nem tudom említettem-e már, de ez a ház HA-TAL-MAS! Van egy csomó szoba, de mire megtalálom a mosdót addigra bepisilek. Benyitok egy szobába, és szembe találkozok magammal a falon. Ez a nő tényleg nem normális. De ezek újság cikkek.Gyorsan körbenéztem, nincs-e itt még valaki, és besurrantam..Elkezdtem olvasgatni a cikkeket. Ezek az én iskolám suli újságból származó rovatai.
* NÉGY HOLTTEST, DE CSAK EGY GYILKOS!*
*HOVÁ LETT AZ ANYUKA?*
*MI LETT A NAGYOBBIK LÁNNYAL?*
*ELTŰNT EGY LÁNY A ST. MARIE HIGH SCHOOLBÓL.*
-Rendben. Öltözz fel normálisan,SEMMI FEKETE! Be szeretnélek mutatni a legjobb barátnőmnek és az ő családjának. Reggeli az asztalon, ők a mellettünk lévő házban laknak jobbra. De ha nem reggelizel az se baj, mert mi csináljuk ketten az uzsonnát. Örülnék neki ha minél előbb oda érnél. Indulnom kell mert elkések, te siess kicsim! - odahajolt, és nyomott egy gyors puszit az arcomra, aztán pedig elindult.
Kimentem a fürdőszobába, mivel volt sajátom. Imádom ezt a házat.Tökéletes.Két szintes. Felül én vagyok, alul anyu. De ha így folytatja akkor lent nem egyedül fog lakni hanem Harryvel. A kis pedofil .
Megláttam magamat a fürdőszoba tükrében és majdnem szörnyet haltam. Először is, az arcomon halvány piros foltként ékeskedett az Apple laptopom logója. Másodszor a hajam olyan volt mint valami mini Yeti fészke. Hogy fogom ezt megjavítani? Harmadjára a szemem alatt olyan karikák vannak mint ha már egy éve nem aludtam volna. A nyakam is el van zsibbadva..Szuper.
Fogat mostam, aztán fel vettem a tegnap vásárolt fekete rövid nadrágomat, egy fehér atlétával, amin valami furcsa minta volt és fel vettem hozzá egy szürke bebújós cipőt. Kimentem a folyosóra megnézni magamat a tükörben. Egész jól néztem ki, de a fejem még mindig ijesztő volt. Gyorsan levetkőztem, lezuhanyoztam, és megszárítottam a hajamat. Törölközővel együtt leültem az ágyamra, és a azon gondolkoztam hogy anya vajon hol tarthatja a sminkes cuccait...
Ismételten felöltöztem.Megláttam az órát a falon és kiakadtam. Már három negyed órája ezzel szerencsétlenkedek.Meg van! Láttam anyunál egy kis rózsaszín neszesszert, biztos hogy abban tarja. Lesprinteltem anyu szobájába és kirántottam az ágya alól a kis táskát. Felnyitottam. Ez egy kész Avon katalógus! Meghökkentő látvány volt, a felét fel se ismertem. Volt ott minden, de szó szerint.
-köröm lakk
-szem tus
-szemöldök csipesz
-50 féle árnyalatú rúzs (minek annyi?)
-szempilla spirál
-szemceruza
-alapozó
-korrektor
-pattanás leszárító
És a többi amit nem ismerek. Kivettem korrektort, szempilla spirált. Ennyi remélem elég lesz , bár nem lesz ott senki olyan akinek tetszenem kéne. Felvittem az arcomra a "sminket" és elindultam. Ahogy bezártam magam után a ház ajtaját elkezdtem kocogni a szomszéd ház felé. Amikor oda értem becsöngettem, de szerencsére nem nyitottak egyből ajtót, ezért volt időm kipihenni magamat. Egyszer csak egy ajtó csapódást hallottam aztán egy tüsszentést, és kinyílt az ajtó.
-Lisa vagyok, Rose Alvey lánya.
-Szia, már vártunk, kezdtünk félni hogy megint eltűntél.-mondja, aztán pedig megölel.
-Be is jössz, vagy még kint ácsorogsz amíg elkészül a kaja?- bementem.Micsoda nagy ház.Tyű-ha.
-Látom tetszik a házunk. Érezd otthon magad. Elfelejtettem bemutatkozni, a te nevedet már tudom. Michelle Mahone vagyok.- ismételten megölel egy hatalmas mosoly kíséretében. Elég érdekes személyiség.És divatos. Mintha a Glamour címlapjáról lépett volna le.
-Elnézést, hol van a mosdó?
-Fent az emeleten Kicsim - mondja a nő..Kezdek félni tőle,valamiért túl kedves.Felmentem az emeletre. Nem tudom említettem-e már, de ez a ház HA-TAL-MAS! Van egy csomó szoba, de mire megtalálom a mosdót addigra bepisilek. Benyitok egy szobába, és szembe találkozok magammal a falon. Ez a nő tényleg nem normális. De ezek újság cikkek.Gyorsan körbenéztem, nincs-e itt még valaki, és besurrantam..Elkezdtem olvasgatni a cikkeket. Ezek az én iskolám suli újságból származó rovatai.
* NÉGY HOLTTEST, DE CSAK EGY GYILKOS!*
*HOVÁ LETT AZ ANYUKA?*
*MI LETT A NAGYOBBIK LÁNNYAL?*
*ELTŰNT EGY LÁNY A ST. MARIE HIGH SCHOOLBÓL.*
2.fejezet
Az autó megállt, de a szívverésem felgyorsult. Kiszálltunk. Ahogy egyre jobban
közeledtünk a házunkhoz annál jobban szédültem. Elkezdett kaparni a torkom.
Basszus, már fél éve nem beszéltem az a bizonyos Dr. Rose alias Mrs. Agyturkász
miatt. De ezt inkább nem hánytorgatom fel. Kivettem a kulcsot a zsebemből, de
sajnos nem nyitotta a zárat. Szerencsére tudom hogy hátul a kertben Törpapa
sapkájában van a pótkulcs. Hátra szaladtam. Kivettem a kulcsot és elfordítottam
a zárban. Ez az illat. Anyu csokis
muffinja volt.
Beléptem. Oda rohantam anyuhoz a pult mögé, aki így háttal állt nekem, mivel a hátsó ajtón jöttem be.
-Sziaaaa! Találd ki hogy ki vagyoooook ! - ordítottam miközben eltakartam anyu szemeit.Hirtelen megfordult, ellökte a kezeimet és meglátott. A szája elé kapta a kezét.
-Lisa. Lisa drágám.-ölelt szorosan magához, mellkasán éreztem a fájdalmat, és szapora levegő vételét.
-Anyu, te sírsz! - mondtam már én is könnyes szemmel.
-Nem hiszem el hogy újra itthon vagy. Szeretlek kicsim! Miért nem szóltál hogy kiengedtek?
-Már fél éve nem beszéltem, és már fél éve vegetáriánus vagyok.
- Hogy mi? - mondja nevetve.- Akkor azonnal leülsz szépen és belapátolod a híres csokis muffinjaimat!!!
- Anyu, ugye tudod hogy ezzel életet mentettél? Már egy éve nem ettem semmi normális kaját köszönhetően apunak és a haverjainak.
-Sajnálom kicsim. Mindent sajnálok. Nem készültem fel rá hogy ma jössz haza. De próbálok minden elvesztegetett percet bepótolni. Mi lenne ha tartanánk egy anya-lánya napot?-szorosan megöleltem, ennél nincs nagyobb öröm hogy egy év után viszont láthatom őt.
-De anyu,már öt óra van!.
- Nem baj, a pláza tízig van nyitva. És ha már arra járunk beugrunk a vadonatúj Hazza's Cupcake-ba. Az egy cukrászda. Fél éve nyílt, egy helyes göndör srác a tulaj, kb. 19-20 éves.
-Értem én.Hogy hívják? Csak mert gondolom az én tiniszívű édesanyám nem véletlenül akar oda menni.
-Én.Én.Én. Nem vagyok én pedofil!
*másnap*
A tegnapi nap nagyon jó volt, kiderült hogy a cuki srác egy énekes, valami One Direction nevű banda tagja, akikre egyből rákerestem, mivel anyu nagyon szerelmes szemmel figyelte Harry Stylest. Találtam egy két számot a YT-n ami nagyon megtetszett. Egész este azokat a ruhákat próbáltuk amiket vettünk, nekem vettünk egy egész szekrénnyi ruhát. Ja, és amikor megjöttem a szobám fehér volt. Bahh. És üres. Pfhujj. Ezért az első utunk az IKEA volt. Vettünk egy nagy barna szekrényt, és egy két személyes baldachinos ágyat, meg az új szerelmemet, egy rózsaszín malacos szőnyeget. Nagyon megérte hisztizni érte. Az anyaga plüss, könnyű tisztítani, és olyan selymes. Anyu hülyének nézett. Sőt mindenki.Miért rohangál egy 16 ( és három negyed !) éves lány egy selymes vacakkal az IKEAban? Szóval vissza térve erre az 1D-re. Van az a Niall aki olyan cuki. És Ír. És Cuki. Miket beszélek? Mint ha anyut idézném. Borzalmas.A zenéjük egész jó, a tagokat már tudom. Liam, Zayn, Niall, Harry, és William.Bár ebben nem vagyok meggyőződve...
-Anyuuuuuuuu! Van William a 1D-ben?
-Nincs! Ezt azonnal verd ki a fejedből kislányom!!! Niall Horan , Harry Styles, Zayn Malik, Liam Payne és Louis Tomlinson.
-Szeretlek!
- Én is, de írd fel.
-De anyu te már túl vagy a 30-on..
-Nem baj, Niallnak van bátyja...
-És a Kevin?
-Kevin a galamb te tökfej -mondja hatalmasakat nevetve.
Érdekes beszélgetés volt.Szóval van az az új számuk.Egész este arra táncoltunk. We dance all night to the Best Song Ever. Nagyon klassz. Sőt, anyu meg vette az Up All Night albumot is. A ruhák fenomenálisak. Elvitt valami turkálóba, úgy mint a filmekben, én még sosem voltam, de rájöttem mit veszítettem. Nagyon jó volt. Egy igazi kaland a dzsungelben verekedni egy csőnadrágért egy öreg asszonnyal. Úgy éreztem magam mint a pasi abban a túlélő showban.
Beléptem. Oda rohantam anyuhoz a pult mögé, aki így háttal állt nekem, mivel a hátsó ajtón jöttem be.
-Sziaaaa! Találd ki hogy ki vagyoooook ! - ordítottam miközben eltakartam anyu szemeit.Hirtelen megfordult, ellökte a kezeimet és meglátott. A szája elé kapta a kezét.
-Lisa. Lisa drágám.-ölelt szorosan magához, mellkasán éreztem a fájdalmat, és szapora levegő vételét.
-Anyu, te sírsz! - mondtam már én is könnyes szemmel.
-Nem hiszem el hogy újra itthon vagy. Szeretlek kicsim! Miért nem szóltál hogy kiengedtek?
-Már fél éve nem beszéltem, és már fél éve vegetáriánus vagyok.
- Hogy mi? - mondja nevetve.- Akkor azonnal leülsz szépen és belapátolod a híres csokis muffinjaimat!!!
- Anyu, ugye tudod hogy ezzel életet mentettél? Már egy éve nem ettem semmi normális kaját köszönhetően apunak és a haverjainak.
-Sajnálom kicsim. Mindent sajnálok. Nem készültem fel rá hogy ma jössz haza. De próbálok minden elvesztegetett percet bepótolni. Mi lenne ha tartanánk egy anya-lánya napot?-szorosan megöleltem, ennél nincs nagyobb öröm hogy egy év után viszont láthatom őt.
-De anyu,már öt óra van!.
- Nem baj, a pláza tízig van nyitva. És ha már arra járunk beugrunk a vadonatúj Hazza's Cupcake-ba. Az egy cukrászda. Fél éve nyílt, egy helyes göndör srác a tulaj, kb. 19-20 éves.
-Értem én.Hogy hívják? Csak mert gondolom az én tiniszívű édesanyám nem véletlenül akar oda menni.
-Én.Én.Én. Nem vagyok én pedofil!
*másnap*
A tegnapi nap nagyon jó volt, kiderült hogy a cuki srác egy énekes, valami One Direction nevű banda tagja, akikre egyből rákerestem, mivel anyu nagyon szerelmes szemmel figyelte Harry Stylest. Találtam egy két számot a YT-n ami nagyon megtetszett. Egész este azokat a ruhákat próbáltuk amiket vettünk, nekem vettünk egy egész szekrénnyi ruhát. Ja, és amikor megjöttem a szobám fehér volt. Bahh. És üres. Pfhujj. Ezért az első utunk az IKEA volt. Vettünk egy nagy barna szekrényt, és egy két személyes baldachinos ágyat, meg az új szerelmemet, egy rózsaszín malacos szőnyeget. Nagyon megérte hisztizni érte. Az anyaga plüss, könnyű tisztítani, és olyan selymes. Anyu hülyének nézett. Sőt mindenki.Miért rohangál egy 16 ( és három negyed !) éves lány egy selymes vacakkal az IKEAban? Szóval vissza térve erre az 1D-re. Van az a Niall aki olyan cuki. És Ír. És Cuki. Miket beszélek? Mint ha anyut idézném. Borzalmas.A zenéjük egész jó, a tagokat már tudom. Liam, Zayn, Niall, Harry, és William.Bár ebben nem vagyok meggyőződve...
-Anyuuuuuuuu! Van William a 1D-ben?
-Nincs! Ezt azonnal verd ki a fejedből kislányom!!! Niall Horan , Harry Styles, Zayn Malik, Liam Payne és Louis Tomlinson.
-Szeretlek!
- Én is, de írd fel.
-De anyu te már túl vagy a 30-on..
-Nem baj, Niallnak van bátyja...
-És a Kevin?
-Kevin a galamb te tökfej -mondja hatalmasakat nevetve.
Érdekes beszélgetés volt.Szóval van az az új számuk.Egész este arra táncoltunk. We dance all night to the Best Song Ever. Nagyon klassz. Sőt, anyu meg vette az Up All Night albumot is. A ruhák fenomenálisak. Elvitt valami turkálóba, úgy mint a filmekben, én még sosem voltam, de rájöttem mit veszítettem. Nagyon jó volt. Egy igazi kaland a dzsungelben verekedni egy csőnadrágért egy öreg asszonnyal. Úgy éreztem magam mint a pasi abban a túlélő showban.
1.fejezet
Nem hiszem el. Már csak egy nap és kiengednek, és én fél éve nem
beszéltem egy árva szót sem. Tisztán emlékszem a pillanatra amikor
behoztak az elmegyógyintézetbe. Apám kinyírta a testvéremet részegen,
aztán bűntudatában öngyilkos lett. És még én kerültem
elmegyógyintézetbe.Érdekes. Ha lehunyom a szemem előttem van a kép,
ahogy haza jön, félrelöki anyut, és leül a fotelbe. Aztán kopognak,
megjöttek a „barátai” hogy megadja nekik a pókeren nyert nyereményüket.
Pontosabban a húgomat. A Christine lejön a lépcsőről, az emberek elkezdik
ráncigálni, sikít, sírva fakad. Majd én ezt látva felmegyek az emeletre. Értem is jöttek. Kirántottam apu zoknis fiókjából a pisztolyát.
Mondtam, hogy hagyjanak minket békén, de őket nem érdekelte a pisztoly a
kezemben. Megütötték az édesanyámat, akinek egy halk sikoly hagyta el a
száját. Megütötte anyámat. Elpattant az a bizonyos húr a fejemben. Nekem meg idegességemben
elsült a fegyver a kezemben. Minden olyan hirtelen történt... És egyszer
csak hallottam a rendőrök szirénázását. Bebújtam apám szekrényébe. Aztán
jöttek a mentők is, kinéztem az ablakon, és a látvány. Az borzalmas
volt. 1,2,3,4, NÉGY négy holttest. Én csak megsemmisülve néztem ahogyan
pakolják be egy zsákban a húgomat. Ezt nem hiszem el, olyan fiatal volt.
Még csak 15 éves, gyönyörű élet állt előtte. Őt tették be utoljára a
kocsiba. Anyut a rendőrök vitték el,hogy felvegyék a vallomását. Az
utolsó emlékem arról az estéről hogy zuhanok a második emeleti
fürdőszoba erkélyéről.
A szobámban ültem a kedvenc fekete ruhámban, amit a húgomtól Christinetől kaptam. Az ápolónők mindig furcsállták, hisz itt minden hófehér volt. Szóval, ott ültem a fehér szobában egyedül már fél háromkor, és az ajtót pásztáztam. Az idő nem akart múlni, pedig a jó Isten is tudta hogy engem ma három órakor engednek ki. Éppen azon gondolkoztam , hogy mit fogok mondani, csinálni ha meglátom anyut, amikor a hangosbemondó félbe szakította a gondolat menetemet.Ha egyszer kijutok, és lesz munkám, tuti adományozok egy újat, mert ami most van az borzalmas.
- Lisa Alvey ! Lisa Alvey, ha hallod nyomd meg a szobád ajtaján lévő fehér gombot! – ezen már meg sem lepődök, vajon miért pont a fehéret…
- Köszönjük Mrs. Alvey! Kérjük, jelentkezzen a portán a hallban, hogy pontosan három órakor a kaput megnyithassuk, mert az autó már a garázsban várja.
A szobámban ültem a kedvenc fekete ruhámban, amit a húgomtól Christinetől kaptam. Az ápolónők mindig furcsállták, hisz itt minden hófehér volt. Szóval, ott ültem a fehér szobában egyedül már fél háromkor, és az ajtót pásztáztam. Az idő nem akart múlni, pedig a jó Isten is tudta hogy engem ma három órakor engednek ki. Éppen azon gondolkoztam , hogy mit fogok mondani, csinálni ha meglátom anyut, amikor a hangosbemondó félbe szakította a gondolat menetemet.Ha egyszer kijutok, és lesz munkám, tuti adományozok egy újat, mert ami most van az borzalmas.
- Lisa Alvey ! Lisa Alvey, ha hallod nyomd meg a szobád ajtaján lévő fehér gombot! – ezen már meg sem lepődök, vajon miért pont a fehéret…
- Köszönjük Mrs. Alvey! Kérjük, jelentkezzen a portán a hallban, hogy pontosan három órakor a kaput megnyithassuk, mert az autó már a garázsban várja.
Nem hiszem el! Vége! Amint
meghallottam Mr. Milborrow hangját abban az ócska dobozban, belül üvöltöttem.
Nem, sikítottam. Felugrottam, szinte feltépve a szoba ajtaját, de akkor
megtorpantam. Az ajtóban két férfi állt, két nagydarab fehér ruhás férfi…
-Lisa Marie Alvey? – kérdezi a
sűrűbb hajú. Mire én válaszképpen csak egy aprót bólintottam.
- Mi vagyunk a felügyelői! Én Carl vagyok, a barátom pedig Lucas.- az én micsodáim? Ha egy kerek éve kibírtam itt,akkor ez már semmit sem nyom abban a bizonyos pakliban. Szemügyre vettem őket, aztán elindultunk a portára. Amikor megérkeztünk, ellenőrizték az ujj lenyomatomat, és miután megállapították hogy az vagyok akinek papírjaim mutatnak, egy vaskos borítékot csúsztattak elém. Aztán megszólalt a hang, az a bizonyos hang, amire már egy éve várok. A szabadság hangja. Megláttam hogy nyílik az ajtó ami a garázsba vezet, és meg dupláztam lépteimet, hát ha gyorsabban oda érek. Amikor beszálltam a piros ( tyű-ha ! le a kalappal, most kitettek magukért) sportkocsiba, kinyitottam a borítékomat. Nagy betűkkel rá volt írva anyám kézírásával a nevem. Ahogy a tekintetem végig siklott a nagy fekete betűkön, behunytam a szemem, és körbe jártam az emlékeimben élő boldog nő minden vonását. Pontosan le tudnám írni minden anyajegyének, szeplőjének helyét. Ezt be kell fejeznem! Mindjárt sírva fakadok, ha kitörnek az emlékek belőlem...Ezt nem hagyhatom, a táblákat figyelve körülbelül háromnegyed óra és otthon vagyunk. Addig kinyitom a borítékot. Lakás kulcs, ezt a kulcstartót még Becca a legjobb barátnőm adta.Diák és személyi igazolvány, pénz, puszi kupon.Emlékszem én voltam a standban amíg Nina ( ő volt a mi kis harmadik „bff”-ünk <3) kiment pasizni, mert az egyik fiút aki éppen karaokezott leakarta szólítani mert a srác olyan helyes volt. Ő jól jár, lett egy menő fiúja aki énekes, én meg elkaptam a herpeszt Davetől, suli nyomijától. Bahhh! Borzalmas. Vajon mi lehet az én kis barátnőimmel? Remélem ők ketten támaszt nyújtottak egymásnak és nem hittek a pletykáknak. Fényképek borítékban. Lehet hogy ezt nem nyitom ki. Egy telefon kártya. Koncertjegyek. 7 órát álltunk sorba hogy koncertjeget kapjunk a legjobb helyekre. Megérte. Most van négy különböző koncertjegyem,és elpazarolt két évi zsebpénzem. Nagyon jó!
- Mi vagyunk a felügyelői! Én Carl vagyok, a barátom pedig Lucas.- az én micsodáim? Ha egy kerek éve kibírtam itt,akkor ez már semmit sem nyom abban a bizonyos pakliban. Szemügyre vettem őket, aztán elindultunk a portára. Amikor megérkeztünk, ellenőrizték az ujj lenyomatomat, és miután megállapították hogy az vagyok akinek papírjaim mutatnak, egy vaskos borítékot csúsztattak elém. Aztán megszólalt a hang, az a bizonyos hang, amire már egy éve várok. A szabadság hangja. Megláttam hogy nyílik az ajtó ami a garázsba vezet, és meg dupláztam lépteimet, hát ha gyorsabban oda érek. Amikor beszálltam a piros ( tyű-ha ! le a kalappal, most kitettek magukért) sportkocsiba, kinyitottam a borítékomat. Nagy betűkkel rá volt írva anyám kézírásával a nevem. Ahogy a tekintetem végig siklott a nagy fekete betűkön, behunytam a szemem, és körbe jártam az emlékeimben élő boldog nő minden vonását. Pontosan le tudnám írni minden anyajegyének, szeplőjének helyét. Ezt be kell fejeznem! Mindjárt sírva fakadok, ha kitörnek az emlékek belőlem...Ezt nem hagyhatom, a táblákat figyelve körülbelül háromnegyed óra és otthon vagyunk. Addig kinyitom a borítékot. Lakás kulcs, ezt a kulcstartót még Becca a legjobb barátnőm adta.Diák és személyi igazolvány, pénz, puszi kupon.Emlékszem én voltam a standban amíg Nina ( ő volt a mi kis harmadik „bff”-ünk <3) kiment pasizni, mert az egyik fiút aki éppen karaokezott leakarta szólítani mert a srác olyan helyes volt. Ő jól jár, lett egy menő fiúja aki énekes, én meg elkaptam a herpeszt Davetől, suli nyomijától. Bahhh! Borzalmas. Vajon mi lehet az én kis barátnőimmel? Remélem ők ketten támaszt nyújtottak egymásnak és nem hittek a pletykáknak. Fényképek borítékban. Lehet hogy ezt nem nyitom ki. Egy telefon kártya. Koncertjegyek. 7 órát álltunk sorba hogy koncertjeget kapjunk a legjobb helyekre. Megérte. Most van négy különböző koncertjegyem,és elpazarolt két évi zsebpénzem. Nagyon jó!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)