7.rész

-Anyukád és én....- Nem nem nem és nem. Ugye nem azt akarja mondani amire gondolok?
- Ne ne folytasd ! - Tisztában van vele hogy anyu 34 lesz? Ez a kis fütyi pedig kb. 20??

Mondom erre felállok könnyekkel teli szemmel és kirontok a hátsó ajtón. Egyszer csak egy ordítást hallok, majd egy autó fényszóróit  és már is minden elsötétül.

*később*

Kinyitom a szemeimet, egy sötét szobában vagyok, ahol csak egy szál villany körte próbálja meg fénnyel elárasztani ezt az egészen kicsike helységet. Hunyorítok, majd egyszer csak egy ismerős alak rajzolódik körbe ennek a kis luknak az egyik sarkában. Anyu! Sikítani próbálnék, de a szám le van ragasztva. What the shit? És miért vagyok megkötözve? Esküszöm ilyen még a mesékben sincs!! Hátam mögül ajtó nyikorgást hallok és két ismerős hangot...
- Mi van Mrs. Tökéletessel és az édesded Mrs. Stlyes-szal?- Hahó...Két ekkora tuskót, le van ragasztva a szánk...és másodszor is mi van? Mrs. Stlyes? Neeem. Ezt nem hiszem el. Esküszöm hogy kiherélem ezt a férget.
-Lucas, tépd le a ragasztó szalagot!- Hozzám ne merjen érni!
-A kislánnyal kezd!- Oda jön és letépi, a bajszommal legalább már nem kell foglalkoznom. De ha most nem lennék megkötözve, mint az elmegyógyintézeti sonka, tuti letépném a fejbőrét.
- A nőt még ne, először a lánnyal kezdjük!-hirtelen vakító fény, minden homály, a szemem lassan szokja meg ezt a vakító erősségű fényt.
Sikítok egy hatalmasat, majd egy hatalmas kéz arcon csap, én megragadva az alkalmat megharapom, majd leköpöm, mire oda lép édesanyámhoz.
-Ne ! Őt ne! Hozzá ne merjetek nyúlni!
-Miért? Mi lesz?-nem erre a válaszra számítottam.
-Minket is megölsz, úgy mint Thomast és Franket?- Atyavilág! ezek ismerik őket.
-Lehetséges. Térjünk a tárgyra, miért vagyunk itt?
- Hallottál már olyanról hogy váltság díj? -Mégis kitől várnak pénzt?
-Te és anyukád fontos emberhez kapcsolódtok, anyukád a pénz miatt, te pedig a bosszú miatt vagy itt Kicsilány.-Pénz? Bosszú? Nagyon el vannak tájolva.
-Megölted a testvérünket. - mondják szinte egyszerre. Érdekes, hisz egyikőjük még meg se szólalt mióta itt vagyunk.
-Ezt megértem, de nekem több okom van bosszút állni. Egyszer csak berontottak a semmiből, az anyukámat megütötték, apám részegen megölte a húgomat, mert azt hitte hogy ezzel megmentheti, azután öngyilkos lett. A ti kedves kis testvéreitek  az egész családom életét elrontották.
-Igen? - mondja a sötétből előjövő Lucas, aki eddig szinte szótlanul anyámra vigyázott nehogy kiszabaduljon vagy megszökjön. Végre volt időm jobban szemügyre venni őket. Teljesen máshogy néztek ki mint amikor értem jöttek az utolsó napomon. Ikrek voltak. Kisebb eltéréseik voltak, például Clarknak az orrán volt egy anyajegy, amíg a testvérének az orrán szeplők éktelenkedtek. mindketten fekete ruhában voltak amit egy fehér kesztyű egészített ki egy nyakik felhúzott csíkos zoknival. Fura.
-Ezek szerint anyukád semmit sem mondott el igaz?-Kezdek megijedni...