12.fejezet

Bemegyek, és az ajtót becsapom magam után, jelezve hogy rohadtul idegesít ez az egész helyzet. Miért? Miért indultam el? Miért nem haltam meg ott , akkor amikor kellet? Csak legyen vége ennek az egésznek. Legyen minden a régi. A gondolat menetemet egyszer csak három apró kopogás szakítja félbe.
-Lenyugodtál?-kérdi Alex.
-Attól függ. Csillapodtak a hormonjaid?
-Ez gonosz volt.
Lassan kinyílik az ajtó. Én az ágyon ülök, lábamat lefelé lógatva. Végre ideért ez a nő is. Már azon gondolkodtam hogy levágom a lábamat. Elég érdekesen fest. Derékig érő szőke haj,  fekete egybe ruha, fekete bebújós balett cipő, gyönyörű vonások, zöld szem. Tuti hogy orvost hívott és nem telefonált férre egy szex shopnak?
-Emily vagyok.-mondja, majd elég irritálóan végig mér.
-Én pedig
-Az öcsém barátnőjének a nővére.-mondja Alex, félbeszakítva engem. Ezek szerint van testvére.
-Mond, mi történt a lábaddal? Borzalmasan néz ki. Alex, megtennéd nekem hogy kimész, és ide adod a szobád kulcsát?
-Persze, de minek?
-Nem szeretném hogy lásd a testvéred  barátnőjét fehérneműben. - mondja az idegesítően vékony, nyálas hangján.
-Milyen nagy kár.- mondja, majd megvillantja szívdöglesztő mosolyát. Direkt csinálja. Biztos vagyok benne. Még utoljára rám néz, kiveszi a zsebéből a kulcsot, leteszi mellém, majd kimegy. A nő elveszi és bezárja az ajtót.
-Akkor álljunk neki! Kérlek vedd le a nadrágodat, ha tudod. De ha nem megy, akkor segítek. Vagy ha ragaszkodsz hozzá behívhatjuk Don Huant is. - Még csak az kéne nekem. Óvatosan lehámozom magamról az övet, majd mikor próbálok lehajolni  hogy lehámozzam a nadrágot, amikor hátra esek, a pólóm beakad a fadarab egy apró részébe, így a pólóm elszakad . Fenomenális. Miért ül itt ha nem segít?
-Segítenél? Vagy jó nézni ahogy szerencsétlenkedem?
-Persze, csak kérned kellett volna.- Elkezdi óvatosan lehúzni a nadrágomat. Még jó hogy egy rövid fekete van rajtam. De a luk, amibe az öv volt belefűzve beakad a fába, és sikeresen kettévágja a combomat.
--Éget! Éget! Éget! Arghhhh! -kiáltom. Jézusom. Dől a vér a lábamból. Most tuti meghalok. Ezt a fájdalmat már nem bírom.
-Nyugodj meg! -mondja, majd előránt egy tűt, és belém döfi, abban a pillanatban hirtelen minden elsötétült. Mint ha meg szűntem volna létezni. Viszlát. Itt a vég.

*Alex szemszöge*
Vajon mi a francot csinálhatnak bent? Hiába járkálok itt kint.
-Éget! Éget! Éget! Arghhhh! - hallom bentről. Ez ő volt. Nem bírom ki hogy innen hallgassam a kiáltásait. Még mindig itt visszhangzik minden eddig kiejtett szava. Nem is ismerem. De olyan mint ha mindig vele lettem volna. Egy sikítás hallatszik bentről. Ennyi. Még jó hogy van pótkulcsom az öcsém miatt.Kinyitom az ajtót. Emily épp akkor szúrt belé egy tűt.
-Menj ki!-mondja.
-Most kapott altatót, és érzéstelenítőt. Nem örülne hogy ha látnád ahogy levágom róla a nadrágját, eltávolítom a fadarabot, ami kérdéses okok miatt nehezíti az életét szegény kislánynak. És legfőképpen azt sem szeretném, hogy ha látnád ahogy össze varrom a sebeit.
-Nem érdekel. Felőlem akár fel is boncolhatja, csak szeretném érezni hogy biztonságban van, mert ki tudja miken ment keresztül eddig.
-Rendben, ülj le, és fordulj el, ha bent akarsz maradni. Szeretnéd fogni a kezét?