5.fejezet

*Lisa szemszöge*
Lebuktam! Most mit mondjak? És miért vannak a cikkek a falán?
-Honnan vannak a cikkek? - megpróbálom elterelni a témát, hát ha gyorsan felejt.
-Egy újságból.
-Milyen újság?-közelebb megyek és látom hogy ez a sulink újsága.
-Csak egy iskolai.-Ez bűzlik! Nagyon gyanús.
-Ez az én iskolám újsága! Honnan szerezted?
-Oda jártam én is az évfolyamotokra csak én nem voltam anyuci és apuci kicsi kis hercegnőcskéje, az elkényeztetett húgicámmal együtt. Ezeket a cikkeket én készítettem mivel én voltam a suli újság főszerkesztője.Tudod, Austin a kis nyomi fogszabis akit a kis Christine az orránál fogva vezetett csak hogy bejusson a suli bulikra, és legyen egy kisérője. Ja meg egy idősebb "pasija". Szánalmas. Most meg ide jössz te, tudva hogy " híres " lettem és az ágyam alatt bujkálsz.- Na ez kiakasztott.Ennek nem lesz jó vége.
- Te itt valamit nagyon félre néztél.-mondom neki mert hát ez az igazság.
-Igen. Igazad van, hagytam hogy Christine átbasszon. Aztán amikor elment széttörtem, mert szerelmes lettem belé! Aztán nem bírtam nélküle, pszichológushoz jártam.Aztán az egyik délután felszakadtak a sebek, és elkezdtem magam vagdalni. És ez is az alkoholista apátok miatt volt. Elvette a lányt akit szerettem.- Nem hagyhattam hogy így beszéljen. Minden olyan hirtelen történt.Megütöttem, elesett, és beverte a fejét.Vérzik!Mit csináljak? Jézusom!

Lefutottam az emeletről ki a kertbe.

-Anyu-mondom sírva.
-Mi van kicsim miért sírsz?
-Megöltem Austint! - Michelle üveges szemmel bámulva leült, kiakadt. -Fent van és vérzik nem tudom mit csináljak.Esküszöm hogy véletlen volt!-elfutottam.Hogy miért azt én sem tudom, de még vissza kiáltottam.
-Anyu szeretlek, de így jobb lesz majd. Így senkinek sem okozok fájdalmat és problémát.
Amikor hazaértem gyorsan összeszedtem három négy napra elegendő cuccot a hátizsákomba, és eltettem a laptopomat is. Amikor jöttem ki a házból láttam a mentőket a házuk előtt..Annyira siettem minél távolabb jutnia házuktól hogy nem is figyeltem az utat és egyszer csak neki mentem valakinek.
-Nagyon sajnálom.- mondom, és közben beletörlöm a szememet a fekete pulcsimba, ami így teljesen szétkenődik.
-Semmi baj.Az én hibám. Megláttam az ablakunkból a mentőket,és láttam hogy a legjobb barátom háza felé megy. De mi történt veled? És nem tudod hogy mi történt a Mahone házban?- Mit mondjak? Szia idegen! Kinyírtam a spanodat vagy mi?
-Semmi.Nem mondhatom el hogy mi az én bajom, te úgy se értenéd. És nem tudom mi történt Austinnal.
-Te ismered?-mondja a srác.Lebuktam.Na mindegy.Most hogy jobban szemügyre veszem a srácot, ő tuti a mi sulinkba jár.Magas, kb.17 éves barna haja van, szép nagy barna boci szemei, fehér sapkában van, párduc mintás ülepes nadrágban, fehér póló I Love Me felirattal, és egy színes Nike cipő. Majd megnézem az osztályképeken.
-Nem. Csak anyum a barátnője.
-Marie?
-Igen.
-Nem is tudtam hogy van lánya. Pedig nagyon sokszor voltunk ott Austinnal. De most ha nem bánod, megyek és megnézem már megint mi történt. Ja és Üdvözlöm anyudat.- Frankó. Anyum panziót nyitott a házunkban.
-Öhmm Izé Persze hogy megmondom.De nem tudom a nevedet. - mondom kicsit zavarban.
-Tényleg! Elfelejtettem bemutatkozni. -elpirul
-Alex Constancio vagyok.
-Én pedig Lisa Alvey.
-Sajnálom de sietnem kell, pedig egész este veled beszélgetnék ha tehetném .-mondja, aztán megölel és tovább indul. Érdekes srác. Megtudnám szokni a kedvességét.

*később*

Ahogy róttam a köröket a városban, megláttam hogy már este 8 óra van. Kezdek éhes lenni. Még jó hogy hoztam pénzt, mivel ott van Harry cukrászdája. Remélem még nyitva van.
-Bocsi de még nyitva vagy?- Hol lehet Hazz?
-Hello.-mondja egy hang az egyik asztal alól.
-Bocsi de még nyitva vagy?- ismétlem  meg, lehet hogy süket, mert még mindig az asztal alatt matat.
-Nyitva vagy még?-ordtom hosszasan elnyújtva.
-Nem.-ordítja, miközben feláll és beveri a fejét.
-Jézusom! Te hogy kerülsz ide? Édesanyád már mindenhol keres. - elindul az ajtó felé egy kulccsal a kezében, és bezárja.
- Miért zártál be?