*Lisa szemszöge*
Annyira fáj a fejem. Rápillantok az órára, és döbbenten veszem észre hogy 11:11 van. Mikor feküdtem le aludni? Fordulnék meg, de hirtelen belém hasít a fájdalom. Vagyis, biztos hogy a fájdalom volt az? Elfordítom a fejemet. Mit keres itt és miért fekszek egy ágyban vele? Olyan mesébe illő ez az egész. Meddig feküdhetek vajon még mellette?
- Alex - súgom a fülébe.
De nem mozdul. Pedig jó lenne, mert az imént nem a fájdalmat éreztem a derekamon, hanem a kezeit, ahogy megfordultam. Ezzel semmi baj nem lenne , csak pont ott ahol fog, ott nagyon szúr. Olyan helyes ahogy alszik. Fehér pólóban van, aminek már szimplán a tapintása rohadtul bejön. Félmosolyra van húzva a szája, a haja ötven millió felé áll. És ami a legfontosabb, az az hogy a meleg és puha kezei az én derekamon pihennek. Teljesen olyan mint ha az én őrangyalom lenne. A tegnapi napi emlék foszlányok után nagyon jó érzés volt így ébredni. Borzalmas a "műtétre" gondolni. csak az az égető érzés van bennem még mindig, ami teljesen abban a hitben tartott fogva, hogy meghaltam. De lehet hogy a mennyországban vagyok. Bár, akkor a húgom mellett ébredtem volna, nem pedig a világ leghelyesebb fiúja mellett. Szörnyű bele gondolni hogy még barátság sem lehet köztünk. Ő biztos hogy nem így tekint majd rám, ha megtudja az igazat. Nagy kár, most már értem mit érzett a húgom Christine amikor Austinról beszélt órák hosszát. Már kezdek emlékezni is erre a srácra. Alex is volt fent nálunk egy párszor amikor elkísérte Austint. De sose beszélgettem velük olyan sokat, egy pár szia, hello, mizu, hogy vagy, hol a húgodon kívül szinte semmit. Nagy kár. Előbb is észre vehettem volna, ahelyett hogy egyfolytában arra figyeltem hogy a húgomnak minden tökéletesen alakuljon. Lekéstem. Szerencsére most van alkalmam helyre hozni a dolgokat. Ahogy ránézek valami okból kifolyólag sikítani tudnék, szimplán a kinézete miatt megfagy bennem minden. Ásít, majd felém fordítja a fejét, a szeme még mindig csukva van. Gyorsan megpróbálom lecsukni a szemeimet, és úgy csinálni mint aki még mindig alszik. Kicsit hunyorítok, félrefordítom a fejemet, hogy a hajam eltakarja a szememet, de úgy hogy egy kicsit még kilássak alóla. A szemeim még mindig csukva vannak, hallom a levegő vételeit. Lassú, pont mint amikor aludt. Még egyet ásít, majd leveszi rólam a kezeit. Az arcomat megsimogatja, amitől a hideg kiráz, legszívesebben magamhoz húznám és hosszasan megcsókolnám, nem úgy mint a legelső alkalommal. Jó reggelt, suttogja halkan a fülembe, majd mikor észre veszi hogy "mélyen alszok" még mindig, akkor közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra, és vissza fekszik mellém. Egy darabig még engem néz, még jó hogy nem tud róla hogy mindent látok. Majd hirtelen meg csörren a telefonja, de kinyomja, és arrébb dobja a szoba másik felébe. Én, mint aki most ébredt, a hajamat kiszedem a szemeim elől, és...a látvány ami fogad, szívdöglesztő. Mindjárt elájulok.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Fáj még a lábad?
- Neked is, nagyon jól, elég kényelmes az ágyad, csak nem értem mit keresünk mi egy ágyban. ( És hogy te miért vagy ilyen szexi ) A lábam, a lábam konkrétan már nem fáj. ( Most a szívem )
-Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni, nehogy valami bajod essen. - tessék, mondtam hogy Ő az őrangyalom.
-Emily adta rád a ruhát. Ne ijedj meg! Elmegyek zuhanyozni ha nem haragszol meg, te is nyugodtan zuhanyozhatsz, ha akarsz.
-Nyugodtan menj, de most mindent vigyél be magaddal. - mondom , majd megpróbálok magamra erőltetni én is egy olyan szexi félmosolyt.
Sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett, ígérem a következő hosszabb lesz, de már rég jelentkeztem, és az internet is szakadozik. Köszönöm hogy elolvastad.
Annyira fáj a fejem. Rápillantok az órára, és döbbenten veszem észre hogy 11:11 van. Mikor feküdtem le aludni? Fordulnék meg, de hirtelen belém hasít a fájdalom. Vagyis, biztos hogy a fájdalom volt az? Elfordítom a fejemet. Mit keres itt és miért fekszek egy ágyban vele? Olyan mesébe illő ez az egész. Meddig feküdhetek vajon még mellette?
- Alex - súgom a fülébe.
De nem mozdul. Pedig jó lenne, mert az imént nem a fájdalmat éreztem a derekamon, hanem a kezeit, ahogy megfordultam. Ezzel semmi baj nem lenne , csak pont ott ahol fog, ott nagyon szúr. Olyan helyes ahogy alszik. Fehér pólóban van, aminek már szimplán a tapintása rohadtul bejön. Félmosolyra van húzva a szája, a haja ötven millió felé áll. És ami a legfontosabb, az az hogy a meleg és puha kezei az én derekamon pihennek. Teljesen olyan mint ha az én őrangyalom lenne. A tegnapi napi emlék foszlányok után nagyon jó érzés volt így ébredni. Borzalmas a "műtétre" gondolni. csak az az égető érzés van bennem még mindig, ami teljesen abban a hitben tartott fogva, hogy meghaltam. De lehet hogy a mennyországban vagyok. Bár, akkor a húgom mellett ébredtem volna, nem pedig a világ leghelyesebb fiúja mellett. Szörnyű bele gondolni hogy még barátság sem lehet köztünk. Ő biztos hogy nem így tekint majd rám, ha megtudja az igazat. Nagy kár, most már értem mit érzett a húgom Christine amikor Austinról beszélt órák hosszát. Már kezdek emlékezni is erre a srácra. Alex is volt fent nálunk egy párszor amikor elkísérte Austint. De sose beszélgettem velük olyan sokat, egy pár szia, hello, mizu, hogy vagy, hol a húgodon kívül szinte semmit. Nagy kár. Előbb is észre vehettem volna, ahelyett hogy egyfolytában arra figyeltem hogy a húgomnak minden tökéletesen alakuljon. Lekéstem. Szerencsére most van alkalmam helyre hozni a dolgokat. Ahogy ránézek valami okból kifolyólag sikítani tudnék, szimplán a kinézete miatt megfagy bennem minden. Ásít, majd felém fordítja a fejét, a szeme még mindig csukva van. Gyorsan megpróbálom lecsukni a szemeimet, és úgy csinálni mint aki még mindig alszik. Kicsit hunyorítok, félrefordítom a fejemet, hogy a hajam eltakarja a szememet, de úgy hogy egy kicsit még kilássak alóla. A szemeim még mindig csukva vannak, hallom a levegő vételeit. Lassú, pont mint amikor aludt. Még egyet ásít, majd leveszi rólam a kezeit. Az arcomat megsimogatja, amitől a hideg kiráz, legszívesebben magamhoz húznám és hosszasan megcsókolnám, nem úgy mint a legelső alkalommal. Jó reggelt, suttogja halkan a fülembe, majd mikor észre veszi hogy "mélyen alszok" még mindig, akkor közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra, és vissza fekszik mellém. Egy darabig még engem néz, még jó hogy nem tud róla hogy mindent látok. Majd hirtelen meg csörren a telefonja, de kinyomja, és arrébb dobja a szoba másik felébe. Én, mint aki most ébredt, a hajamat kiszedem a szemeim elől, és...a látvány ami fogad, szívdöglesztő. Mindjárt elájulok.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Fáj még a lábad?
- Neked is, nagyon jól, elég kényelmes az ágyad, csak nem értem mit keresünk mi egy ágyban. ( És hogy te miért vagy ilyen szexi ) A lábam, a lábam konkrétan már nem fáj. ( Most a szívem )
-Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni, nehogy valami bajod essen. - tessék, mondtam hogy Ő az őrangyalom.
-Emily adta rád a ruhát. Ne ijedj meg! Elmegyek zuhanyozni ha nem haragszol meg, te is nyugodtan zuhanyozhatsz, ha akarsz.
-Nyugodtan menj, de most mindent vigyél be magaddal. - mondom , majd megpróbálok magamra erőltetni én is egy olyan szexi félmosolyt.
Sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett, ígérem a következő hosszabb lesz, de már rég jelentkeztem, és az internet is szakadozik. Köszönöm hogy elolvastad.
